Karszt – Doberdó
Az 1915-ben megnyílt olasz frontnak több, jellegében eltérő frontszakasza volt. Tirol területén a frontok leginkább magas hegyek csúcsai között húzódtak, illetve a csúcsok közötti keskeny szorosokban, amelyeket többnyire erődök védtek. Keletebbre Karintia hegyei hasonló terepviszonyokat mutattak. Az Isonzó volt a legnagyobb folyó a határvonal közelében, amelynek a felső szakaszán még szűkebb, az alsó viszont már sokkal nagyobb, kiterjedtebb völgyeket, találunk. A torkolatvidéken már nem magashegyi, inkább dimbes-dombos, mezőgazdasági művelésre alkalmasabb területek vannak. Itt húzódik a folyó keleti partján a Karszt-fennsík, a híres Doberdó.
A Doberdó dombvidék, 100-120 méterrel emelkedik a folyó fölé, és a peremen túl síkabb, felföld jellegű. Mivel nincsenek rajta mély szakadékok, magas csúcsok, ezért a csapatok mozgása könnyebb volt ezen a vidéken. Ráadásul az egyik fontos olasz hadi cél, Trieszt és az Isztria olaszok lakta területei felé ebben az irányban kellett támadni. Ezért aztán az olasz támadások többségének fő csapásiránya ez a terület volt. 1915 és 1916 augusztusa között a fennsík peremén húzódott a frontvonal. A 6. Isonzó-csatában sikerült az olaszoknak 20 km-rel hátrébb tolni a frontot, amely ekkor a fennsík középső részére került a Fajti Hrib, Kostanjevica, Hermada vonalra.
A bejegyzéshez mellékelt kép a Fajti Hrib egyik állásrészletét ábrázolja, érzékletesen bemutatva a köves fennsíkon nagy nehézséggel kialakított hevenyészett, sekély állásokat. Ezekbe a háttérben lévő magaslatokról az ellenség belátott, így a nappali mozgás nagyon veszélyes volt bennük. A csatolt jelvény kevésbé részletes, állást nem látunk rajta, csak egy jellegében a fotóhoz hasonlító látképet. A nehéz körülmények között mindkét oldalon hatalmas veszteségeket szenvedtek el a harcoló felek.
