II. Vilmos császár

Mai, modern gondolkodásúaknak kicsit nehéz lehet megérteni a 100-120 évvel ezelőtti uralkodók gondolkodását. Vajon mi vonzotta őket vissza a múltba? Az ősi (hősi) múlt mint a mágnes vonzotta őket. Ferenc József jelmondata ezt az érzést híven tükrözte: „Bizalmam az ősi erényben!”. A Német Császárságot is a Monarchiánál fejlettebbnek tudom, a német császárt is modernebb gondolkodásúnak, mint az agg osztrák császárt. De a német uralkodónál is megfigyelhetőek a historizáló jegyek. Persze, lehet, hogy ez a korszellem, a „Zeitgeist” következménye. Hiszen például az egyedülállóan tehetséges német zeneszerző Richard Wagner sem korszerű témákhoz írt operákat, hanem inkább a germán mondák alakjaihoz.

Egy szó mint száz, Vilmos császár kissé dohos emlékeivel ma is lehet itt-ott találkozni. Mint például Brémában, ahol a főtéren a főszerepet a Roland szobor viszi (lám, megint egy mondabeli hős!), Vilmost pedig kiszorították a katedrális mellé. Még a Grimm meséjéből ismert brémai muzsikusoknak is jobb helyük van a téren. A mellékelt képen Vilmos császár háttérbe tolt alakja a dóm ódon falai mögül lép ki. Jól illik a szobor képéhez a jelvény, amelyen szintén az ódivatú bőrsisak, a Haube van az uralkodó fején.