Gépkocsizó csapat
A Nagy Háború a hadviselés új formáit és eszközeit fejlesztette ki. Az autózás gyerekcipőben járt még ekkor, de a motorizáció jelentőségét már korábban is felismerték. A hadseregeket pedig egyre nagyobb darabszámban látták el motorizált szállító eszközökkel. Ezek között a legfontosabb a teherautó volt, melyet a személygépkocsi követett. Ez utóbbi alkalmazását látjuk egy sapkajelvényen és egy képeslapon ebben a bejegyzésben.
A korabeli visszaemlékezéseket lapozgatva az a kép alakult ki bennem, hogy a Monarchia seregében az autók használata nagyon korlátozott volt. Személygépkocsit talán ezredparancsnokok használtak, de őket is inkább a dandártól vagy hadosztálytól küldött járművekkel szállították, a gyalogezredeknek nem volt saját gépjárműparkjuk. Ennek oka lehetett a rendelkezésre álló korlátozott darabszám, az üzemeltetés, karbantartás speciális szükségletei, amelyeket tábori viszonyok között nehéz volt biztosítani. Ugyanez vonatkozott a teherjárművekre is. Ezeket főként anyagok szállítására és sebesültszállításra használták, nem a csapatok mozgatására. Ifjúkorom emlékeiben élő „gépkocsizó lövész” fegyvernemi kategória ekkor még nem született meg.
A Monarchia szentföldi szereplésével kapcsolatos olvasmányaimban sokszor szerepel az oda vezényelt gépjármű csapat. A teherautókkal a legfontosabb ellátmányt, lőszert, fegyvert, üzemanyagot szállítottak a saját csapatok számára az ellátó központokból. Visszafelé sebesülteket, betegeket vittek a központok kórházaiba. Izgalmas volt olvasni, hogy a kezdetleges körülmények között milyen sok leleményre, szakmai tudásra volt szükség ahhoz, hogy az akadozó alkatrészellátás mellett üzemképesen tartsák a szerelők a járműveket. Nem gondolnám, hogy az európai hadszintéren lényegesen egyszerűbb lett volna a feladat, csak persze a járműgyárak viszonylagos közelsége miatt az elhasználódott járművek cseréje rendszeresebb volt.
A gépkocsizó csapatok másik jelvényét egy viselési fotón itt mutattam be korábban.
