Debrecen újratöltve

Debrecen, a „civis város” története bővelkedik konfliktusos eseményekben, amikor a „civis racionalitást” (anyagi megfontolások) fölülírták a nemzethűség, városhűség magasztos szempontjai. Ezek az események a török kortól kezdve a 20. századig kísérték a várost. Az ív töretlenül húzódik Borzán Gáspártól (1604, igaz, ő Szabó Magda írónő elképzelt alakja) az 1956 október 23-án este 6 órakor sortűzben meggyilkolt Ács Zoltán és Gorzsás András személyéig. Ők voltak az 56-os forradalom első mártírjai.

A debreceni Nagytemplom a város emblematikus épülete, melyről már többször is írtam. Most a 3. honvéd gyalogezred laktanya épületéről töltök fel fotókat. A 3-as honvédek a 20. honvéd gyaloghadosztály egyik ezrede volt. A 39-es közös ezreddel együtt a József főherceg által vezényelt VII. hadtestbe tartozott, amely a Doberdót védte. A sok szenvedés és áldozat nem volt hiába: a túlerőben lévő olasz támadóknak csak apránként sikerült hol itt, hol ott benyomni a frontvonalat, de ezeket az eredményeiket is számtalan esetben visszavették a Doberdó védői. A nagy veszteségekre való tekintettel az ezredet kétszer is újjászervezték annyira leapadt az ezredlétszám.

A honvéd laktanya a mai napig áll, és kivételesen ma is katonai létesítményként működik. 1978-ban nekem is ebbe az épületbe kellett elmennem sorozásra, itt van a területi hadkiegészítő parancsnokság. Az épület falán látható a 3-as ezred emléktáblája. Az épület ma is úgy néz ki nagyjából, mint 120 éve, bár a Péterfia utca szélén ültetett szép fasort kivágták (talán újratelepítették?).