Loading...
Csaták

A Magyaros-tető elfoglalása 1917 március 8-án

1916 év végére a román támadás elhárítása után a front a Keleti-Kárpátok fő vonulatai mentén húzódott. Orosz csapatokkal töltötték fel a korábban románok által megszállt frontszakaszokat. Így az Úz-völgy körüli magas hegyi állásokat is. Az Úz patak völgyét az ezeréves határon emelkedő 1340 méter magas Magyaros valamint az ennél némileg alacsonyabb Söverjes és Lápos tetők uralták. Ezeket a magaslatokat a románok kiűzésekor nem sikerült visszafoglalni. A románok helyét orosz csapatok vették át 1916 végén. A hegycsúcsokról az oroszok belátták a magyar vonalakat és az odavezető utat is. A csapatokat és az utánpótlást tüzérségük folyamatosan zaklatta, komoly veszteségeket okozva. Ennek a területnek a védelmét a 39. honvéd gyaloghadosztály látta el. A hadosztály vezetése elhatározta, hogy a völgyet uraló magaslatokat az ellenségtől elfoglalja. Az első két támadás 1916 december 24-én és 1917 január 4-én sikertelen maradt. A hadosztály parancsnoka Breit József vezérőrnagy arra a következtetésre jutott, hogy „csak is egy megfelelő erőkkel végrehajtott, jól átgondolt és alaposan előkészített támadás vezethet célhoz. Különösen elengedhetetlennek mutatkozott a tüzérségi tűzhatásnak aknavetők által való kiegészítése.” A hadosztály tüzérségét tehát megerősítették 12 tábori tarackkal (ezek is meredek röppályán lőttek), 16 német nehéztarackkal, három német 21 cm-es mozsárral.

A támadás előkészítése két fő területen zajlott. Mindennél fontosabb volt, hogy az ellenséges állásokat hegymenetben rohamozó (tehát viszonylag lassabban haladó) támadók az ellenséges vonalak eléréséig illetve azok áttörése során minél rövidebb ideig legyenek tüzérségi- és géppuskatűznek kitéve. Ezt a célt az ellenséges vonalak pontos feltérképezésével, a tüzérség elhelyezésének, a műszaki akadályok és géppuskafészkek helyének pontos feltárásával lehetett megalapozni. A felderítést a hadosztály elsősorban légi fényképezéssel oldotta meg. Sikerült megismerni, és a tüzérség számára megjelölni a rombolni kívánt akadályokat, géppuskafészkeket, a lekötendő, megsemmisítendő tüzérségi telepeket. Az akadályokat pergőtűzzel, az ellenséges tüzérséget a nehéztüzérség romboló lövedékeivel illetve a Csobános patak völgyében gázgránátok alkalmazásával próbálták kikapcsolni. A másik fő terület a feltárt terepszakasz sajátosságait figyelembe vevő, azt ismerő és a támadást ennek megfelelően előre részletesen megtervező gyalogroham előkészítése volt. A terep sajátosságait egy egész gyalogezred (a 10. honvéd gyalogezred, parancsnoka Sáfrán alezredes) állományával ismertették, a támadás feladatait szakasz és rajszintre lebontva begyakorolták. Lényegében szabályos rohamkiképzést kapott az egész ezred. Felszerelése is az akkorra már szokásossá vált rohamfelszerelés volt, rohamsisak, kézigránáthordó tarisznya, drótvágó felszerelés minden katonánál volt. A katonákat kiképezték az állások megfordítására, ellenkező irányú megerősítésére is. Ezt addig kellett végrehajtaniuk, amíg a meglepett ellenség várható ellenlökései el nem érték a megfordított vonalakat.

A támadásra 1917 március 8-án került sor. A hegyeket magas hó borította, téli időjárási viszonyok voltak. A tüzérség a terv szerint három órán keresztül lőtte az ellenség állásait, de már fél órával a tervezett roham időpontja előtt a kiválóan dolgozó osztrák-magyar és német ütegek rohaméretté rombolták az ellenséges műszaki akadályokat. A rohamérett ellenséges állásokat az alegységparancsnokok kezdeményezésére az előírt időpont előtt fél órával megrohamozták. A rohamcsapatok a csaknem teljesen megsemmisült drótakadályokon percek alatt rohamkapukat nyitottak, és az ellenség szórványos tüzében elfoglalták a fő védelmi vonalat. A déli 12 óra körül elfoglalt állások megfordítása és megerősítése haladéktalanul megtörtént, estére mindenhol már drótakadályok is védték az árkokat. A vállalkozás eredményeként sikerült elfoglalni az Úz völgyét uraló magaslati állást. Megsemmisült az ott védelemben volt 503. orosz gyalogezred. 13 tiszt és 991 orosz katona esett fogságba. A csapatok zsákmányoltak 17 géppuskát, 5 aknavetőt egyéb gyalogsági fegyvereket és jelentős mennyiségű lőszert. Saját veszteség 45 halott és 215 sebesült volt.

A bejegyzéshez csatolt sapkajelvények az eseményhez kapcsolódnak. A 39. hadosztály az esemény alkalmából jelvényt készíttetett. Ez a roham indulásának pillanatát mutatjabe. A 10. honvéd gyalogezred szép jelvénye a rohamkatonák támadását ábrázolja. A teljesen élethű jelenet egy korabeli fotó alapján készült. Minden mozdulat, a katonák felszerelése, a táj, az akadályok, minden egy eredeti jelenet szerint került a jelvényre. A 9. honvéd gyalogezred tábori lapja a Láposon elfoglalt állást mutatja a terület elfoglalása után. A 9-esek is a 39. honvéd hadosztály egyik ezrede voltak és a második támadó hullámban vettek részt a Magyaros elleni támadásban.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 Hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
trackback
4 hónapja

[…] illetve a kettő között magasodó Magyaros tetőn a Nagy Háború addigi legnagyobb szabású osztrák-magyar rohamvállalkozását. A terepszakasz meghódítására jelentős tüzérségi erősítés mellett egy egész ezred […]

trackback
1 hónapja

[…] jelentések készültek, amelyekből sok ma is elérhető. Ilyen volt az 1917 március 8-i támadás a Magyaros tető ellen. Itt egy egész gyalogezredet képeztek ki rohamfeladatokra. Ez a támadás minimális veszteség […]

2
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x