A 30. honvéd gyalogezred harcai a Tatarka hegy környékén
Miután 1916 június 24-én a 40. hadosztályt Kelet-Galíciából áthelyezték Bukovinába, ez a frontszakasz vált a csapat „otthonává”. A „Fokos hadosztály” elsősorban Kirlibaba védelmét látta el. A mellékelt térképvázlat az érintett frontszakaszt ábrázolja. Balra, a Cibó patak nyugati partján és a völgy fölött uralkodó D’Ormului hegy oldalában, a Cibó és a Krlibaba patakok között a Capul, ettől keletre a Tatarka hegy lejtőin volt a fő állás. Ezen a frontszakaszon harcolt a hadosztály 1917 július 30.-ig, vagyis több, mint egy évig.
Az itt zajlott csaták hetei között viszonylag nyugalmasabb időszakok, télen hónapok is elteltek. De mind az oroszok, mind a Monarchia csapatai időnként támadásokat indítottak kedvezőbb állások megszerzésére. Az első ilyen támadásra a Monarchia azért vállalkozott, hogy a hegyek közé betört ellenséget amennyire csak lehet visszavesse a frontvonal fő irányítási és logisztikai központjától, Kirlibabától. 1916 augusztus 5 és 15 között a hadosztály sikeresen támadta a D’Ormului, Cimboslawa Mala és Capul hegyeket a frontszakasz nyugati szektorában. Ezeknek a hegyeknek a birtokában KIrlibaba ebben az irányban a nehéztüzérség lőtávolából is kikerült.
Augusztus 29-én a Dol Tatarka patak völgyében tört előre a hadosztály és egészen az 1098-as magaslati pontig jutottak. Szeptember 17-ig az 1361-es magaslati pontig sikerült visszavetni az ellenséget. Ezt követően orosz ellentámadás bontakozott ki a Tatarka hegyen. A hegy északi és keleti oldalát fel kellett adni, és a csúcsot is megszerezték az oroszok. Az új állás a Tatarka 1406-os magaslati pontján szilárdult meg. Itt az orosz támadók lőtávolába került Kirlibaba. Ugyanez történ a Dol Tatarka patak másik oldalán is, ahol a Dadul 1527-es magaslati pontra tolódott a front szeptember 24-én.
A tüzérség által belőtt Krlibaba településről ezután a polgári lakosságot kitelepítették. Visszaemlékezések szerint az orosz tüzérség főleg az Aranyos Beszterce déli oldalán fekvő Lajosfalvát verte, ahol nem maradt ép ház. A hegyek mögött holttérben fekvő Kirlibaba kevesebbet szenvedett. 1916 őszén és telén az orosz támadások abbamaradtak, állásharc vette kezdetét. A viszonylagos nyugalom jeleként a hadosztály ezredei emlékművek felállítására is gondolni tudtak. A 30-as gyalogezred például a Dol Tatarka patak völgyében az 1406-os pontra vezető földút leágazásánál épített emlékművet. A bejegyzéshez mellékelt képeslapon ez ugyan nem látszik, de a kép valahol azon a részen készült. Háttérben a Tatarka oroszok által megszállt csúcsa látható. A Tatarka tömbjét a Dadulról mutató mai felvételt Vásárhelyi Gábor barátomtól kaptam. Köszönet érte!
