Indulás: Körutazás a Monarchiában
Az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorában, az 1867-es kiegyezést követő fél évszázadban Európa egyik leggyorsabban fejlődő országa volt. Ebben az időben a birodalom és benne Magyarország is be tudott kapcsolódni az európai fejlődés főáramába. Ezt néhány példával jól lehet érzékeltetni. Berlin (1849) után az elsők között nyílt meg Bécsben (1869), megelőzve Párizst (1875) majd Budapesten (1884) is a kor legmagasabb színvonalán megépített operaház. Az 1850-es évektől kezdve napjainkig rendeznek világkiállításokat, ahol elsősorban az egyes országok műszaki-tudományos és gazdasági eredményeit mutatják be a kiállítók. A londoni első Világkiállítás (1851) után Bécs rendezte 1873-ban a hetediket, és az 1880-as évekig gyakorlatilag csak a legfejlettebbnek tekintett országok (Nagy-Britannia, Franciaország, USA) rendeztek ilyet. Ezekkel az országokkal egy sorban állónak lehetett tehát tekinteni a Monarchiát. A technológiai fejlődés egy fokmérője a legkorszerűbb technikákat alkalmazó költséges fegyverrendszerek tervezése és építése. Az egyik ilyen terület a haditengerészet. A Monarchia hadiflottája az 1880-as évektől kezdve jelentős fejlesztésen ment keresztül és a világháború küszöbére méretben a világ hatodik legjelentősebb haditengerészeti flottáját építette fel. A legkorszerűbb csatahajók tekintetében fejlesztéseivel egy-két területen a Monarchia diktálta a trendet. Ilyen volt a csatahajókon a fő tüzérség máig használt elhelyezési rendszere két egymás mögött álló, egymás fölött is tüzelni képes körben elforduló toronyban, a hajóorrban és a taton. Megemlíthetjük a dunai monitorok fejlesztését is: az amerikai polgárháborúban kikísérletezett Monitor nevű hadihajó korszerűsített változata Európában elsőként nálunk épült meg 1871-ben. De sokáig lehetne sorolni a példákat nem csak a műszaki fejlődés területéről, de az oktatás, a művészet, az egészségügy, a közoktatás területéről is.
Az Osztrák-Magyar Monarchia tehát az első világháborút megelőző évtizedekben fénykorát élte és a kor egyik kiemelt turisztikai célpontjává is vált. A következő oldalakon túravezetést találunk a sapkajelvények irányításával. Az első világháborús sapkajelvények közül néhányat ugyanis városok, épületek, objektumok képeivel díszítették. A katonák saját szűkebb pátriájuk látképét biztosan szívesen vették kézbe jelvény formájában, amikor attól távol a harctéren jártak. Érdekes most, száz év távlatából ismét kézbe venni ezeket a kis tárgyakat, és megnézni, hogy mit tartottak fontosnak akkor, mi lett a sorsuk a jelvényeken ábrázolt épületeknek. A válogatás természetesen szubjektív, de leginkább a jelvénykészítők és megrendelők részéről, mert igyekeztem összeszedni valamennyi ismert városképes sapkajelvényt. Utólag furcsa például, hogy egyetlen Budapestet ábrázoló jelvényt sem találunk, miközben debrecenit négyet is! A leírásokban csak néhány alapvető információt közlünk az egyes városokról és leginkább a jelvényeken ábrázolt épületek, objektumok kerülnek a középpontba.
