26. aknavető üteg

Csiszér Gábor rendkívül érdekes képeslapja a bejegyzés fő témája. A lap nem egyedi darab, nyomdában sokszorosított, de mint látható elég egyszerű, kézzel rajzolt. Az aknavető lövedékén utazó Halál jól fejezi ki ennek a tűzeszköznek az állásharcokban betöltött szerepét. A magyar nyelvű visszaemlékezések rendre arról számolnak be, hogy az olaszok „macskáznak”. Ez a kifejezés az aknavető lövedék becsapódás előtt adott nyávogó hangjára utalt. Ezután következett be a robbanás, amely a nagyobb kaliberű lövedékeknél telitalálat eseten pusztító erejű volt.

A monarchia haderejében is kiterjedten alkalmazták a legkülönfélébb aknavetőket. A bejegyzéshez csatolt jelvény egy M 17 14 cm-es eszközt ábrázol. Ehhez hasonlít a képeslapon látható vető is. A kép felirata szerint a 26. aknavetős üteg számára készült a lap. Ez az üteg a 26. gyaloghadosztály első tüzérezredének volt a része. A szervezetről azt kell tudni, hogy az 1918-as átszervezés után létrehozott vegyes tüzér ezredek közül minden másodiknak volt egy aknavetős ütege is. A másik, 100-zal kezdődő számozású ezrednél nem volt aknavető, hanem helyette légvédelmi üteg szerepelt.

A korabeli adatok szerint a legtöbb aknavetős ütegnek az előírt 16-nál kevesebb eszköze volt. Ezek többsége „régi vetőanyag” volt. A legkorszerűbb, 1917-ben gyártott eszközök az ütegeknek nagyjából feléhez jutottak el, ütegenként 2-4 darab. Egyébként az ütegek eszközei teljesen vegyes képet mutattak. Minden kaliber képviselte magát általában 9 cm-től 22 cm-ig (esetenként 26 cm-ig). Mint látható, a 14 cm-es eszköz egy közepes aknavető volt. A 26. Landwehr gyaloghadosztály Csehország északi részének, a Szudétavidéknek négy gyalogezredéből állt.