Drei Zinnen
A körutazás során alkalmanként a jelvényeken látható természeti szépségeket is bemutatom. Már csak azért is, mert fogytán a városképes jelvényanyag!
A Drei Zinnen hármas hegycsúcs a Sexteni-Dolomitokban, Dél-Tirol határán. Legmagasabb főcsúcsa a 2999 méteres Grosse Zinne. A német szó csúcsot, ormot jelent, de a középkori várak lőrései közötti prizma-szerű fogakat is. Kedvelt kirándulóhely, sok hegymászó, sziklamászó lehetőséggel, via ferrata-val. A legmagasabb csúcsát 1869-ben mászták meg először. 2009-től a Világörökség része.
A Nagy Háborúban az olasz határ mentén 1915 májusától folyamatosan harctevékenység folyt, ezen a részen is. A front közvetlenül a csúcsok alatt húzódott. A terület védelmét beépített erődök, tüzérségi támpontok segítették. Ezen a helyen a tüzérséget az 1. Erődtüzér Osztály adta. Parancsnoksága Tirolban, Brixenben volt. A legénysége felső ausztriai és salzburgi kiegészítésű volt. A frontszakasz védelmét eleinte csak a tiroli területvédelem gyalogos egységei biztosították (Landesschützen). Néhány csúcsot az olaszoknak sikerült elfoglalniuk az államhatár osztrák oldalán. 1915 május 25-én az olaszok a képeslapon látható menedékházat tüzérségi tűzzel megsemmisítették. A közelben álló, könnyebben mászható sziklatornyok birtoklásáért folyt elsősorban a küzdelem. Ezekbe 1915 és 1917 között számos helyen fedezékeket, ütegállásokat, folyosókat vágtak a védők. A Drei Zinnen meredek csúcsai alkalmatlanok voltak bármilyen komolyabb harci tevékenység folytatására, legfeljebb megfigyelőket tudtak rájuk küldeni. Így a fantasztikus természeti szépség lényegében sértetlenül átvészelte a háborút.
Az összeomlást követően Ausztria Dél-Tirollal egyetemben az Alpoknak ezt a részét is elveszítette. A Dolomitok ma a magashegyi sportok közkedvelt és híres olaszországi központja. A brixeni erődtüzér ütegek felállításával kapcsolatban sajnos nem sikerült információhoz jutnom. Az egyik levélzáró ugyan mutat egy páncélkupolás tarackot a Drei Zinnen előtt, de ez feltehetőleg csupán illusztráció. A tüzérséget mindenképpen valahol hátrébb, nem ennyire közvetlenül a frontvonalba telepíthették, tehát az ütegállások nem a hegycsúcsok közvetlen közelében voltak.
A tüzérek sapkajelvénye az egyik legszebb darab, a merész csúcsokkal rajta. A bejegyzéshez mellékelt két levélzáró is ennek az egységnek a kiadása volt. Az egyik pontosan követi a jelvény mintáját, a másik csak a fő motívumban idézi azt. Mindkettő Csiszér Gábor gyűjteményéből származik. A Nagy Háború előtt kiadott képeslapon látható a menedékház is. A mai viszonyokat bemutató fotó nem mutat változást az ormokon: szerencsére a háborúban azok nem sérültek meg.
