1867-ben Ausztria, az osztrák császár kormánya megegyezett a magyar nemzetet képviselő magyar arisztokratákkal, politikusokkal a hatalommegosztásról Magyarországon. Ez a jól ismert Kiegyezés eseménye. Kevésbé ismeretes az, hogy ehhez hasonlóan a magyar Országgyűlés 1868-ban Horvát-Szalvónországnak több területen belső önrendelkezést biztosított. Belügy, igazságügy, közoktatás és vallásügy területén önkormányzati jogot kapott. A belső közigazgatásban a horvát nyelv hivatalossá vált és önálló kormány alakulhatott Zágrábban a magyar király által kinevezett horvát bán vezetésével. A katonai szervezés szempontjából a horvát-szlavón országrész a Monarchia központi hadügyi keretein belül maradt. Egyúttal viszont a magyar honvédség keretében négy horvát vezényleti nyelvű gyalogezredet szerveztek. Ezeket az ezredeket fogta össze a 42. Gyaloghadosztály.
A képen ennek a hadosztálynak a jelvényét viselő honvédet (horvátul domobran-t) látunk. A jelvény felirata is horvát: “42. Domobranska Vrazja Divizija”. Ez magyarul annyit tesz, hogy “42. Honvéd Ördög Hadosztály”. A 42. hadosztály jól helytállt a Nagy Háborúban a szerb- orosz- és olasz fronton egyaránt. A jelvény közepén a jól ismert horvát “sakktáblás” címert látjuk, fölötte (egyfejű) sassal. A hadosztály parancsnoka a háború kitörésekor Boroevic Szvetozár altábornagy volt.