26. lövész ezred

Az osztrák tartományokban a sorezredek mellett szervezett helyi haderő ezredeit Landwehr ezredeknek hívták. A Nagy Háború folyamán átkeresztelték őket lövész ezredeknek (Schützen). Számomra nem világos ennek a névváltásnak az oka, minden esetre a 26-os lövész ezrednek csak ezzel az elnevezéssel készült jelvénye, Landwehrrel nem. Ez utal a jelvények készítésének az időpontjára, ami az átnevezés után történt.

Ahogyan a Magyar Királyság Honvéd ezredei, ugyanígy a Landwehr/Schützen ezredek is ugyanolyan kiképzásben részesültek, mint a sorezredek. A háborúban teljesen egyenértékűek voltak. A 22. lövész hadosztályba tartozott a 26-os ezred és sok veszélyes hadszíntéren megfordult. 1915 augusztusáig a keleti fronton a III. hadtesttel Kolomea környékén harcoltak. A 2. Isonzó csata végén már az olasz frontra, Karintia határvidékére vonultak, hogy leváltsák a harcokban meggyengült ezredeket. A 3. Isonzó csatában 1915 őszén az ezred a Doberdóra került a VII. hadtest kötelékébe. Ezt követően is hol Tirolban, hol a Doberdón harcoltak, mindig nehéz körülmények között.

1917-ben részt vettek az október 24-én indított általános támadásban, amely áttörte az olasz védelmi vonalakat. Az ezred Flitsch (Bovec) körzetében a fő támadási irányban tevékenykedett és része volt a döntő áttörésben. Ezt követően az olasz csapatokat az Isonzó mentén mindenütt hátravonták. A visszavonulást angol csapatok beérkezése után 100 kilométerrel odébb a Piave mentén tudták csak megállítani. A 26-osok másik jelvénye ennek a támadásnak az emlékét őrzi. Felirata „Immer wie bei Flitsch!”, vagyis „Mindig úgy mint Flitschnél!”

A 26-os lövészeket Stájerország keleti részén toborozták, így ők szlovén és német anyanyelvű katonák voltak. Az ezred központja Marburg (Maribor) városa volt.