2. gyalogezred Brassó

Brassó házi ezrede. A mellékelt fotó tanúsága szerint a kaszárnya épülete a századelőn épült, ahogy az sok más monarchiás garnizonnál is történt. Hiába, a Monarchia fejlődésének csúcsán erre is több pénz jutott, ahogyan iskolák, kórházak, színházak építésére is.

Brassó Erdély déli részének legnagyobb városa volt, közigazgatási és katonai központ. Hadtestparancsnokság székelt a városban. Így persze gyalog- és tüzérezred, sőt egy huszárezred is lakott itt. A közeli székely területekből (Háromszék vármegyéből) is soroztak a 2. gyalogezredbe, bár inkább a 82.-be, amelynek parancsnoksága is Székelyföldön, Székelyudvarhelyen volt. Brassó ma is jelentős város, nem csak megye- hanem regionális központ is.

A 2. gyalogezred a Nagy Háború elején a 16. hadosztállyal a XII. brassói hadtestbe volt beosztva. 1916 nyarán a Bruszilov-offenzívában megtizedelődött ezredet hátravonták. Szeptembertől egy ideig az olasz fronton harcoltak a 7-10. Isonzo-csatákban, a Karszt-fennsík déli részén, Mdeazza körzetében. 1917 júniusában visszatértek Galíciába, a 3. hadsereg kötelékébe, Stanislau körzetébe, és részt vettek a Kerenszkij-offenzíva elhárításában. 1918 tavaszán vezényelték őket vissza az olasz frontra, Tirolba. A Piave-offenzívában nagy veszteségek árán sem sikerült eredményt elérniük. Az összeomlás után hazakerültek, és az általános leszerelés ellenére az ezred legénységének nagy része fegyverben maradt és csatlakozott a betörő román csapatokkal szembeszálló Székely Hadosztályhoz.

Az ezred jelvényei közül talán a legszebb a kisméretű zománcos jelvény az ezredszámmal a hajtókaszínű, babérokkal övezett alapon.