1917 április, 2. gázai csata
1916 decemberében a brit haderő egyiptomi hadteste elhárította a törökök Szuez ellen indított második offenzíváját és ellentámadásba ment át. Ennek eredményeként a frontot a korábbi határvonalra tolták vissza és birtokukba vették a Sínai-félszigetet. A török védelem fő vonala ezt követően Gaza tengerparti várostól dél-keleti irányban húzódva Beer-Shebáig húzódott. Délebbre a sivatagi körülmények között portyázó csapatok ütköztek össze.
A Gaza ellen márciusban indított első brit támadásról korábban már beszámoltam itt. Áprilisban a britek jelentősen megerősített csapatokkal újra próbálkoztak. 8 Mark I. típusú harckocsit is bevetettek a támadásban, illetve a légi felderítés és légicsapások is segítették az előkészületeket. A támadás fő iránya ezúttal Gaza városától délre Beer-Sheba irányába bontakozott ki. De az Al-Muntar hegyén álló von Marno osztrák-magyar hegyi tarackos osztály ellen is indult egy támadás. Ennek elhárításában április 19-én a gyalogságot támogató monarchiás tüzérek ismét kiemelkedő szerepet játszottak. A hegyet és annak lábánál fekvő erdős részben elhelyezett géppuskafészkeket a britek gázgránátokkal is lőtték. A tenger felől 13 hadihajó is részt vett a támadás tüzérségi előkészítésében.
19-én a briteknek sikerült beékelődniük a török állásokba, de közben olyan súlyos veszteségeket szenvedtek el, hogy a másnap indított ellentámadás visszaszorította őket a kiindulási állásokba. A Djebel Muntaron elhelyezett hegyi tarackos üteget ismét közelharcban kellett megvédeni az ütegállásig előretörő ellenséggel szemben. Legnagyobb veszteséget azonban a harc közben felrobbant egyik löveg okozta, megölve több tüzér kezelőt. Ennél is nagyobb veszteséget szenvedett el viszont a két 10,5 cm-es tarackból álló nehéztüzér osztály. Mindkét lövegét telitalálat érte ugyanis, megölve a személyzet nagy részét is. A Gázától délre indított fő támadás sem járt sikerrel, illetve a sivatagi portyázó csapatok sem értek el eredményt. Brit források szerint saját veszteségeik meghaladták a 6000 főt, ebből több, mint 500 halott és 4300 sebesült volt. A török, német és osztrák-magyar veszteségek 400 halott és 1400 sebesült. A török csapatok morálisan megerősödve kerültek ki az ütközetből.
A szentföldi osztrák-magyar kontingensnek csak néhány jelvénye ismert, amelyeket jórészt már bemutattam. Ezért ehhez a bejegyzéshez most egy általános hegyitüzér jelvényt mellékelek. Ilyet a Gaza mellett harcoló tüzérek is viselhettek, hiszen két hegyi tüzér osztályt küldött oda az uralkodó. A kilőtt harckocsi akár az ő áldozatuk is lehetett (Gaza ellen is bevetettek négy darabot a britek).
