1918 április

Az első ammani csata döntő fontosságú volt a Török Birodalom sorsára nézve Palesztínában. A Gáza és Beersheba környékén 1917 decemberében áttörést elérő brit egyiptomi hadsereget Palesztínában sikerült a szövetséges csapatoknak megakasztaniuk. A front ekkor Jerikó és Jeruzsálem közelében húzódott, a Jordán folyó nyugati partján. A britek a Jordánon átkelve próbálták kiterjeszteni támadásukat keleti irányba, elfoglalva Ammant és a Hedzsász vasút palesztínai szakaszát. Amman 48 km-re volt a frontvonaltól.

A meglepetésszerű támadás első fázisában a briteknek sikerült elfoglalniuk Es Salt helyőrségét. Március végén elérték Ammant, ahol elszánt védelembe ütköztek. A helyőrséget a szövetségeseknek sikerült megerősíteniük. Ide csoportosították a Monarchia térségben lévő tüzér egységét, a von Marno hegyi tarackos osztályt is. A védelemben erősítésként odavezényelt kétezer fős német gyalogsági egység is részt vett. A csatában komoly szerepet kapott mindkét oldalon a légierő is. A britek a Jordánon kialakított hídfőbe vonultak vissza.

Április végén a britek felújították támadásukat Es Salt és Amman irányában. Arab szabadcsapatok vezetésével lovasságot tudtak a Jordán mentén védekező szövetséges csapatok hátába juttatni. Es Salt ismét elesett, az itt állomásozó frontparancsnokság kis híján fogságba került. A két tűz közé szorult védők között volt a von Marno tarackos osztály is, amely ekkor komoly veszteségeket szenvedett el. Az ellenség által elfoglalt ágyúkat a legénységnek ellentámadással közelharcban kellett visszaszereznie. A helyzetet sebtében odavezényelt török lovasság mentette meg.

A támadások egyik célja az utánpótlás szállítása szempontjából fontos Hedzsász vasútvonal megszállása volt. Ez a Nagy Háború előtt és alatt készült keskeny nyomtávú vasút Damaszkusz és Medina között húzódott és érintette Ammant. A nyitóképen a vasútvonal egyik szakasza látható Amman közelében. A Nagy Háború végeztével ez a vasútvonal elveszítette jelentőségét. A Török Birodalom arábiai és közel-keleti területein francia és brit megszállási övezeteket alakítottak ki. A protektorátusokba helyi hadurak, törzsfők klánjait tették meg uralkodónak, akik korábban gyakran egymással is harcoltak. Így hát nem csoda, hogy a sokféle utódállamot összekötő vasútvonalat nem volt érdekük fenntartani. Amman környékén ma is sok korabeli vasúti szerelvény és mozdony található. Ezek egy részét felújították és ma turista látványosságként mutogatják.

Az 1918 tavaszán zajlott Jordán menti harc a török haderő utolsó jelentősebb sikerének bizonyult. A bejegyzéshez mellékelt jelvény egy Anglia-ellenes patrióta jelvény. Ilyenekből is viszonylag sokféle készült, amelyeken a Központi Hatalmak zászlói adnak színpompás hátteret.