Dáni Balázs tábornok, a 62. gyalogdandár parancsnoka, még augusztus 11-én azt a parancsot kapta, hogy másnap hajnalban a 44. gyalogezreddel Klenaknál keljen át a Száván, foglalja el Sabác városát, a lakosságot dél és kelet felé zavarja el, és a helység kijáratait szállja meg. Az átkelés a szerbeknek meglehetősen erős tüzelése miatt nem ment simán, de végre mégis sikerült, és az egymás után kikötő osztagok fokozatosan elnyomták az ellenséges ellenállást. 17 óra tájban Dáni csapatai bevonultak Sabácba. A nagy kiterjedésű, 14,000 főnyi ellenséges érzelmű lakossággal bíró várost 4 ¾ zászlóaljnak kellett felkelés, folytonos bandatámadások ellen biztosítani. A városba történt behatolás alkalmával ugyan kizavarták a lakosságot a parancs szerint, sokan azonban a padlásokon és pincékben rejtőztek el. Ilyen módon nem csak a szegélyen, de a vásosban is állandó csatározás volt.
Az egész éjjel tartó csatározás után augusztus 13-án délelőtt érkezett meg a IX. hadtestparancsnokság rendelete, amely szerint 14-e folyamán a várost megszálló 62. dandárt más csapatokkal felváltják. A felváltó csapatok beérkezése után is Sabác birtoka fontosságának tudatában Dáni tábornok szilárd elhatározása volt, hogy a várost csak akkor hagyja el, ha annak további megtartását feltétlenül biztosítottnak látja. A 44. gyalogezred kimerült csapatainak felváltására 14-én délelőtt került sor. Ezt követően 11 órátóla délkeleti szakaszból ismét a szokásos harci zaj hallatszott és déltől kezdve mindinkább erősebb lett. Csakhamar sebesülések estek a főtartalék emberei között is. E körülmények között Dáni tábornok végleg elhatározta, hogy a IX. hadtesttől kapott parancs ellenére sem vonul el, hanem bár tudta, hogy ezzel esetleg kedvezőtlenül befolyásolja saját IV. hadtestének az északi harctérre sürgősen szükséges átvitelét, csapatait saját felelősségére harcba veti és visszaveri az ellenséget.
A kukoricaültetvények és bozótok miatt teljesen áttekinthetetlen terepen sem az ellenség sem a saját rajvonal nem volt látható, a tartalékok tájékozatlanok lévén a saját rajvonal elérése előtt kezdték meg a tüzelést. A dandárparancsnok személyesen közreműködött a hátulsó osztagoknak elővezetésében a rajvonalig s egy ilyen alkalommal 4 óra körül a Begluk bara déli partján comblövést kapott. Sebének bekötözése után még parancsokat adott a támadás továbbfolytatására, majd látva, hogy a harc kedvezően folyik, Sabácra támogattatta magát, ahol a 44. ezred parancsnokának a dandárparancsnokságot átadta, majd gépkocsin a klenaki kötözőhelyre ment. A sötétség leszálltáig tartó nehéz harc árán sikerült a túlerős ellenséget ismét visszaverni és Sabác birtokát biztosítani.
A város több napon át történő biztosítása jelentős ellenséges erőket kötött le az időközben meginduló Drina-menti főcsapás megkönnyítésére. A haditettért Dáni tábornok a KMTR lovagkeresztjét kapta meg 1918-ban. (A leírás a 32-es és 44-es ezredtörténetek szövegének felhasználásával készült.)
