1917 május: az otrantói csata

Az osztrák-magyar haditengerészetről viszonylag keveset írtam. Ennek fő oka az, hogy lényegében véve három komolyabb műveletet hajtott végre a felszíni flotta. Az első az olasz támadás első napjának hajnalán történt, amikor az Adria túlsó partjának katonai létesítményeit és infrastruktúráját lőtte a hajók tűzérsége. A második akcióra két évvel később 1917 májusában került sor.

A Monarchia a felszíni egységeket nem akarta kockáztatni sokszoros túlerővel szemben. Ezért inkább tengeralattjárókkal zavarta az antant kereskedelmi forgalmát a Földközi tengeren. Az osztrák-magyar búvárhajók kijutását az Adriáról tengerzárral igyekezett megakadályozni az ellenség. Az olasz csizma sarkától Korfu szigetéig húzódott az ottrantói tengerzár. Ez kisebb naszádokból és kereskedelmi hajókból állt, amelyek acélhálókat vontatva járőröztek. Kisebb szakaszokon rögzített hálózárat telepítettek. A hálók alatt vagy mellet nehéz volt a kezdetleges búvárhajókkal átjutni, több meg is akadt a záron.

A haditengerészeti parancsnokság ezért elhatározta, hogy megsemmisíti a zárat. A feladatot Horthy Miklós sorhajókapitány kapta, aki ekkor a Novara gyorscirkáló kapitánya volt. Az akcióra 1917 május 15-én került sor. A támadó kötelék a Helgoland osztály három gyors, korszerű cirkálójából és két rombolóból állt. 15-én hajnalban az osztrák-magyar kötelék a tengerzárat fenntartó 47 brit gőzösből tizennégyet gyorsan elsüllyesztett, négyet megrongált, amivel a tengerzárat feltörte. A támadás hírére Brindisi kikötőjéből két brit cirkáló és öt romboló robogott a helyszínre. 9 óra 30-kor a britek tüzet nyitottak az osztrák-magyar hajókra. Ezek mesterséges köd fejlesztésével igyekeztek kikerülni a nagyobb űrméretű brit lövegek hatóköréből. A Novara találatot kapott, kapitánya megsebesült. Horthy 11:30-kor sebesülten is visszavette a parancsnokságot és segítséget kért a közeli cattarói flottatámaszponttól. Az erősítés beérkezésekor a brit hajók visszafordultak Brindisibe.

Az ütközet a Monarchia sikerét hozta, hiszen saját hajóveszteség nélkül süllyesztett el 16 ellenséges hajót. Az emberveszteség az antant oldalán 116 halott és 48 sebesült volt, míg a saját oldalon 15 halott és 31 sebesült. A győzelem lélektani hatása ennél is fontosabb volt. Horthy karrierjére nézve pedig egyenesen meghatározó jelentőségű.