1915 húsvéti csata és a 28. gyalogezred

Przemysl eleste után, 1915 március 22-től erősödött az orosz nyomás a 3. osztrák-magyar hadsereg védővonalán a Kárpátokban. Az erődöt korábban ostromló csapatok megérkeztek és megnövelték a támadó csapatok létszámát. Az orosz támadás sikerrel járt, újabb területek estek el, és csapataik már-már kijutottak a magashegyi környezetből, elsősorban Bártfa és Zboró környékén. Az osztrák-magyar hadvezetés kénytelen volt minden elérhető csapatot a frontra küldeni és a védelmet megerősíteni. A III. hadtest keretében a 28. hadosztály és ebben a 28. gyalogezred ilyen sebtében átvezényelt erősítés volt. A hadtest azt a feladatot kapta, hogy a Zboró fölötti magaslati pontokat foglalja vissza.

A 28. gyalogezred leharcolt állapotban volt, akár a legtöbb ott lévő egység. Részese volt a decemberi limanovai harcoknak, amikor az orosz támadást súlyos veszteségek árán sikerült csak feltartóztatni. A csapatok felszerelése hiányos volt, főleg a téli ruházat vonatkozásában. A 28-as ezred feltöltésére küldött menetzászlóaljak rendre beérkeztek, de nem voltak kellően felkészítve a frontszolgálatra. Az ezred „dezertálása” ügyében indított vizsgálat szerint a katonák a minimálisan szükséges 8 hét helyett csak 5 hetes kiképzésben vettek részt és lőgyakorlatuk sem  volt. Vagyis a fegyverhasználathoz sem értettek. Ezek természetesen súlyos hátrányok, amivel a legénység alacsony harcértékét lehet magyarázni. A hiányos kiképzés felelősségét viszont mindez nem csökkenti: a Prágában működő káder nem tudta/akarta elvégezni a szükséges kiképzési feladatokat.

A 28. gyalogezredet a retablírozásból idő előtt kellett a frontra visszaküldeni. Az idő közben beérkezett 8. menetzászlóaljat a frontvonaltól 30 km-re hátravont ezrednek nem volt ideje a helyszínen az elmaradt kiképzésben részesíteni. Az így kivezényelt félig-meddig civil tömeg nem tudta az oroszok létszámfölényes bekerítő támadását elhárítani. Az Esztebnekhuta település körüli magaslatok oldalában álló századokat a völgy szájánál áttörő oroszok bekerítették. Az ezred maradványai ellenállás nélkül letették a fegyvert.

Ehhez hasonló csapatmozgásokra, bekerítésekre ekkor több helyen is sor került. A 3. honvéd gyalogezredet megsemmisítő orosz támadás körülményeit is kivizsgálták. A honvéd ezred parancsnokait és legénységét a vizsgálat felmentette. Nem így a 28. ezredét. Az utólagos elemzések (pl. itt) arra a következtetésre jutottak, hogy az ezredet ért katasztrófa kivizsgálása is már elfogult volt. Később pedig ezt az esetet, illetve kicsit később a 36. gyalogezred fegyverletételét is cseh-ellenes hangulatkeltésre használták a hadsereg vezetésében és a széles közvélemény felé is. A cseh nemzetiségű katonákat lekicsinylő, helyenként ellenséges vélemények a magyar nyelvű visszaemlékezésekben teljesen általánosak.

A 28. gyalogezredet ezek után törölték a lajstromból. Kádere azonban fennmaradt, és ahogy haladt előre a háború, ezt az ezredet mégis csak újjászervezték (a 36.-ot nem). Az ezred 11. menetzászlóalja ugyanis kiválóan helytállt az újonnan nyílt olasz fronton Görz környékén, ahová 1915 májusában került. A 93. hadosztály parancsnoksága a főparancsnoksághoz küldött beadványban kérte a zászlóalj fenntartását. 1915 július 20-án a Mt San Michele csúcsának visszafoglalásában ismét kitüntette magát a 28-as zászlóalj. A hadosztály parancsnokság ismételten kérte a zászlóalj ezreddé fejlesztését, vagyis a 28. gyalogezred ismételt felállítását. Ezúttal az uralkodó személyes utasítására ez meg is történt, és 1915 december 22-én a 28-as ezred ismét hadrendbe állt.

Ezek után már nem meglepő, hogy a 28-as gyalogezrednek az olasz frontot idéző sapkajelvénye is készült, amit mellékelek ehhez a bejegyzéshez. Háttérnek az ezrednap, az asperni csata egyik jelenetét ábrázoló képeslapot választottam.