A jelvény is és a fotó is nagy kedvencem. A lerombolt salcanoi völgyhídról írtam már itt. Számomra ez a panoráma a Nagy Háború jelképe, emblémája. Csodás tájban a háború brutalitása. A jelzés szerint az Isonzo alsó folyásának a panoráma képét látjuk a Mt Santo-ról fotózva. Közelebb balra a Mt San Gabriele, jobbra a Mt Sabotino. Emögött távolabb a Podgora. Vele szemben már nehezen kivehetően Görz városa, még távolabb a Doberdó, elején a Mt San Michele. Csupa véráztatta hely, az 1915-17-es csaták helyszínei.
A 15. hadtest, amelynek a jelvénye a bejegyzés fő motívuma, ezen a fronton harcolt, amint ezt a jelvény felirata is mutatja. „15. hadtest az Isonzónál” Ez a kijelentés 1916 nyarától érvényes, előtte 1915 nyarától ugyanis Tirolban került a hadtest alkalmazásra. 1916 augusztusában kerültek át az Isonzo-hadsereg kötelékébe a 6. Isonzo-csatában. A 12. Isonzo csata utáni előrenyomulásban a hadtest a Piave frontra került a Boroevic-hadseregcsoportba. Tehát bő egy évet töltöttek az Isonzonál, leginkább a Tolmein környékén. Többnyire az 1. és az 50. hadosztály hegyi dandárjai voltak a hadtestbe beosztva.
A jelvényen ábrázolt hegyi táj és a háttér nincs olyan részletesen kidolgozva, hogy azonosítani lehetne valamelyik terepszakasszal. Minden esetre nagyon hasonlít a fotón is látható terephez, vagyis az Isonzo hegyek közt kanyargó, felső szakaszához. A fotón éppen a hegyek szorításából lép ki a síkságra. A lábát sziklán nyugtató baka kezében flegmán tartott gránáttal várja az olasz támadókat. Azt hiszem, nem egy jellemző beállítás ez: a mesterlövészek már rég eltalálták volna ebben a pozícióban. De persze a jelvény mondandója, a fölényes nyugalom és erő, az sugárzik az alakból.