15. dragonyos ezred
A lovassághoz nagy presztízs kötődött a Monarchiában, de akár világszerte is. A háborúkban sokáig különösen a nehéz lovasság játszott fontos szerepet. Ez a szerep éppen a Nagy Háborút megelőző évtizedekben kezdett elhalványulni, amikor a korszerű sorozatlövő fegyverek megjelentek. Gondoljunk csak például „Az utolsó szamuráj” nagysikerű film végső csatajelenetére. A halált megvető bátorsággal rohamozó lovasokat könyörtelenül lekaszálják a gépfegyverek. Ehhez hasonló jelenetekre 1914-ben is sor került, így a lovasság alkalmazása megváltozott. A délceg huszárokat, dragonyosokat leszállították a lóról. Ugyanúgy a lövészárkokba kényszerültek, a gyalogosok mellé. Erről írtam már itt.
A nimbusz viszont fennmaradt. Ennek megfelelően a különféle propaganda anyagok is még sokáig az idealizált lovas jeleneteket ábrázolták. A bejegyzéshez mellékelt postai levelező lap is ilyen. A fő téma persze a 15-ös dragonyos ezred kiváló zománcos jelvénye. Ezen is tükröződik az a nagy elismertség, ami a dragonyosokat övezte. Az egyik legszebb és legdrágább jelvény.
Az ezred sorszám szerint az utolsó, csak 1891-ben alakult meg Felső-Ausztriában. Parancsnoksága és garnizonja előbb Welsben volt, majd Brünnbe, később Galíciába, Zolkiewbe költözött. 1914-ben részt vett a jaroslawicei csatában, majd a rawa ruskai hadműveletben. Ekkor még lóháton harcoltak. Ezt követően az ezredet századonként különböző gyalogos hadosztályokhoz vezényelték. Ebben a beosztásban leginkább hírvivőként szerepeltek. Mint látható, a lovas ezredek szerepe megváltozott, jelentőségük csökkent, mégis igényes és drága jelvényekkel különböztették meg magukat gyalogos bajtársaiktól.
