15 cm-es tarack gránát
A 15 cm-es tarackok korábbi és későbbi, korszerűbb változatáról volt már szó. Ebben a bejegyzésben a hozzájuk használt egyik lőszertípusról, az ekrazitgránátról írok, amelyet a mellékelt képen éppen betöltenek. A lövedék két részből állt: magából a robbanó gránátból és a célba juttatáshoz szükséges lőportöltetből. Ahogyan a képen is látszik, az egyik kezelő a lövedéket, a másik a töltetet tartja a kezében. A gránátról dióhéjban annyit, hogy a háború első felében krómacélból készült robbanótestben ekrazit robbanóanyagot helyeztek el. A gránát a nagyobb romboló hatás elérése érdekében késleltetett fenékgyújtóval volt felszerelve. Mögötte volt a töltéskor a lőtávolság szerint szabályozott 5-7 lőporos zacskót tartalmazó töltet.
A gránátok mellett a nehéztüzérségnek is voltak srapnel lövedékei. Ezek a levegőben robbantak és a lövedék belsejében elhelyezett srapnel golyókat szórtak szét a célterület fölött. De srapnelt inkább a kisebb kaliberű tábori ágyúkkal lőttek nyílt terepen támadó élőerő ellen. A srapnelnek a lövedék elején elhelyezett időzített gyújtója volt.
A bejegyzés a 70. honvéd nehéztüzér ezred gránátot ábrázoló jelvénye. A honvéd nehéztüzérség a háború alatt szerveződött. Eleinte a régebbi, M 99 tarackokkal volt felszerelve. Később a gyártás fellendülése után a korszerűbb M 15 lövegeket is kaptak. Nagyon érdekes beszámoló olvasható itt a 20. nehéz tüzér ezred hadnagyának beszámolójában arról, hogyan készítették elő a régi, még nem visszasikló rendszerű lövegcsővel rendelkező lövegek állásait.
