Latest:
Sapkajelvény történetek

Kategóriák

Legújabb bejegyzések

október 23, 2024Sapkajelvényes lapokVan egy tarackos tüzér jelvény, amelyik régóta fejtörést okoz nekem. A régi M 98 15 cm-es tarack látható rajta és egy pontos egység megjelölés: 2/II Budapest mozsár üteg. Kerestem minden számomra elérhető forrásban és a neten is, nem találtam. Most egy képeslapon végre felbukkant az egység neve. Ezen egy sziklabarlang szájába állított löveg látható. A hátoldalon a felirat II. Budapest Osztály 15 cm-es tarack üteg. A lapot 1917 márciusában adták fel, és a 17. hadtest bélyegzőjét viseli, valamint egy trieszti cenzúra hivatalét. A feladó a hadtest parancsnokságához beosztott főhadnagy volt. Ez eléggé sok új információ, amin el lehet indulni. Első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a 17. hadtest mely időpontban volt az olasz frontra beosztva? Hogy került ez a lap Triesztbe? Erre pontos választ kaphatunk: 1916 augusztusában vezényelték oda, és 1917 június végéig volt az olasz fronton. Ez alatt az idő alatt előbb az 57. és a 62. hadosztály, majd a 62. helyett a 24. hadosztály volt ide beosztva, és az egész az 5. hadsereghez tartozott. A dátumbélyegző tehát stimmel. Ebben az időpontban az 57. és a 62. hadosztály voltak benne állományban. Lássuk akkor a hadosztálytüzérséget! Nem meglepő módon két tüzérdandárt találunk: az 57. és a 62. tábori tüzér dandárt. Ekkor jön el a várva várt pillanat: vajon végre megtalálom-e ezekben a dandárokban a keresett tüzérosztályt? 62-es számozással a szokásos három tábori tüzér ezredet látjuk (egy-egy ágyús, tarackos és nehéz tüzér ezredet). Az 57. hadosztály viszont mindig is különleges volt, hiszen ebben hegyi dandárok voltak. Ráadásul átszervezések folytán 1916-tól a korábbi 57. hadosztály új összetétellel 90. hadosztály lett. Az 57.-be ekkor az 5. és a 18. gyalogdandárokat osztották be, amelyek részben normál sorezreddel (87) részben szintén kikülönített hegyi zászlóaljakkal működtek. A hadosztály tüzérség úgy tűnik, hogy szintén jórészt kicserélődött. Ahogy 1916-ig úgy később is ütegenként „összegereblyézett” tüzérség volt ez, nem a szokásos szisztematikus rendszerben szerveződött. 1916 augusztusától megszaporodtak az ütegek, vegyesen került ide rendes tábori tüzérség és hegyi tüzérség is. A források szerint öt önálló tizenöt cm-es tarackos üteg is volt közöttük. A sebtében összeállított egységek sokszor nem is kaptak hadrendi számot, de közülük soknak volt neve (pl. China-üteg, belga üteg az exportból visszamaradt lövegek eredeti célországainak nevéből). Sajnos név szerint a Budapest osztály vagy üteg nem szerepel az általam elérhető nyilvántartásokban. Ennek ellenére feltételezem, hogy az említett öt tarackos üteg között lehetett a Budapest Osztály 2-es tarackos ütege is. Végezetül a képeslapon látható képről az állapítható meg, hogy a sziklába vájt kaverna jellemző volt az olasz frontra. A tolmeini hídfőt védő tüzérség a Mengore hegyen teljesen hasonló ütegállásokban volt elhelyezve. Az 57. hadosztály délebbre, Dol falu környékén volt tatósan állásban. A terepadottságok ott is hasonlóak voltak. [...] Tovább olvasok...
október 14, 2024Csaták1915 májusától az év végéig az olasz offenzíva egyik kiemelt célpontja volt a görzi osztrák-magyar hídfő. Az Isonzó nyugati partján fekvő Mt Sabotino volt a védelem fő támpontja. Ennek déli lejtőjén fekvő falvak Oslavija és Podgora környékén folytak a legvéresebb összecsapások. Ezekről a harcokról korábban már írtam itt. A magyar nyelvű visszaemlékezések a nagyon súlyos saját veszteségek mellett kiemelik azt is, hogy az egyre jobban megerősített védő állások ellen az olasz csapatok a Nagy Háborúra jellemző tömegrohamokkal támadtak. Ezeket a fedezékekből és a Sabotino hegyre telepített tüzérség csapásaival a védők többnyire már azelőtt elhárították, hogy elérjék az első védelmi vonalat. Csak 1915 novemberében sikerült az olaszoknak elfoglalniuk az osztrák-magyar védelem első vonalát. A súlyos veszteségeket jelzi, hogy az Oslavija fölötti 188-as magassági ponton épült fel a háború után a környéken hadisírokból összegyűjtött maradványokat elhelyező osszárium. Egy másik megdöbbentő mementója a véres veszteségeknek egy véletlenszerűen megtalált emléktábla. Bologna város leghíresebb templomának, a St Stefanonak a falát hosszú sorban borítják a Nagy Háború Bolognából származó hősi halottainak neveit tartalmazó emléktáblák. A hősi halottak neveit évek és csatahelyek szerint csoportosítva külön-külön táblák örökítik meg. A legtöbb név az 1915-ös Podgora felíratú táblán volt, az ottani harcok szemléletes mementójaként. Persze hasonlóan hosszú, sok nevet tartalmazó emléktáblák a magyar városokban is láthatóak. Példaként Szegeden a Hősök Kapuját említeném, ahol szintén véget nem érő sorokban olvashatjuk a neveket. A bejegyzéshez nem volt könnyű megfelelő jelvényt párosítani. Hiszen a mondanivaló, az ellenfél halottai előtti tisztelet és kalapemelés nem nagyon fordult elő a Nagy Háborúban készült jelvényeken. De az áldozatokra emlékező jelvényeket utólag vonatkoztathatjuk mindkét oldal áldozatainak emlékére. [...] Tovább olvasok...
október 10, 2024Sapkajelvényes lapokA 38. honvéd hadosztály jelvényéről már írtam korábban egy viselési fotóval kapcsolatban itt. Akkor főleg az alkotóról, Richard Zuttról írtam többet. Most a hadosztály jelvénnyel díszített karácsonyi képeslapját mutatom be. Karácsonyi és húsvéti lapot nagyon sokféle verzióban gyártottak a nyomdák. Ezek egy része a szokásos motívumokkal volt díszítve. Húsvétkor nyuszi és hímes tojás, Karácsonykor feldíszített fenyő és angyalkák idézték fel a lövészárkokban az ünnepet. De volt sok propagandakártya is. Ezeken vicces jelenetek vagy a Központi Hatalmak színeivel dekorált húsvéti tojások voltak. De voltak harciasabbak, néha egészen morbidok is, mint a 83. gyalogezred hímes tojás helyett kézigránátot „ajándékozó” bakája (igaz ez valószínűleg egyedi kép volt, vagy csak kisebb példányszámban készült belőle nagyítás). A 38. hadosztály jelvénye egy havas fenyőágon nyugszik, tehát inkább a szokásos motívum jelenik meg rajta. [...] Tovább olvasok...
október 3, 2024HadinaplóEljött tehát ez a nap is, megírom a Hadinapló rovat utolsó bejegyzését, a Nagy Háború utolsó hónapjának egyik kiragadott eseményéről. Ez az esemény nyilvánvalóan az összeomláshoz kell, hogy kapcsolódjon. Természetesen nincsen olyan sapkajelvény, amely kifejezetten épp a háború végi eseményekre reflektálna, bár lehetne valamit találni az ebben a hónapban indult forradalmak anyagából, de az már egy másik történet. Így tehát a számomra mindig is nagyon megrázó és erre a hónapra rezonáló jelvényt választottam. Ez a 26. gyalogezred egyszerűségében is szép jelvénye, „Mindvégig kitartunk!” felirattal. A szöveg természetesen nem a vesztes háború utolsó nagy sóhaja akart lenni, hanem inkább a megpróbáltatások vég nélküli sorának harcos, hősies elviselésére vonatkozott. De hát mégiscsak elkövetkezett a végóra, amikor a fogadalom is véget ért: a Monarchia fegyveres erői letették a fegyvert. Nincs értelme kiragadni akárcsak egyet is az ebben a hónapban történt katasztrófákból akár a Balkánon, akár Olaszországban. Ezek sajnos nem véletlenül következtek be. Az USA megjelenése az európai csatatereken végleg az antant javára tolta el a katonai erőegyensúlyt. Ebből törvényszerűen következett a Központi Hatalmak katonai veresége. Inkább azt vetném fel, hogy az összeomlást követően hazájukba visszatérő katonák mit találtak otthon. Úgy gondolom, hogy a magyar ezredek legénységének többségét adó vidéki, falusi körülmények között élő katonák körében talán nem vert gyökeret az Oroszországból akkor már erősen átszivárgó kommunista propaganda. Ezek a parasztemberek még mozgósíthatóak, harckészek maradtak, ha lett volna valaki, aki együtt tartja őket. Sajnos ilyen vezető nem nagyon akadt. A Károlyi kormányt megtévesztették az antant ígéretei, és általános leszerelést rendelt el, dacára annak, hogy a győztesek sorozatosan megszegték a fegyverszüneti megállapodásokat. Így tudtak eljutni a román megszállók a Tiszáig. Számomra a legkeserűbb az a tény, hogy 1919 tavaszán, Magyarország agóniájának óráiban négy helyen is sikerült viszonylag nagyobb, intakt csapatokat megtartani. Ezek viszont nem egyesültek, egy részük nem is vett részt ekkor a fegyveres ellenállásban. Csak várakoztak, mint Horthy Miklós csapatai Szegeden vagy Lehár Antal legitimista ezredes önkéntesei Nyugat-Magyarországon. Érdemi harcra egyedül a Székely Hadosztály vállalkozott. Az ő ellenállásuk nélkül a románok lehet, hogy már Karácsonyra kiértek volna az Alföldre. A negyedik katonai erő 1919 március végétől aTanácsköztársaság hadereje volt, amelyhez sok hazáját féltő, amúgy nem kommunista beállítottságú katona csatlakozott. Egyébként Törökország sikeres háború utáni ellenállása mutatja, hogy aki nem ölbe tett kézzel várta az antant jóindulatát, az tudott erőt mutatva eredményt elérni. De visszatérve a jelvényre, itt az ideje most elgondolkodnunk a szomorú végen, amely után már nem volt tovább értelme ezt a jelvényt a sapkára tűzni. Ez az elgondolkodás az oldal további sorsára is vonatkozik. Elfogytak a háborús hónapok, de jórészt az a jelvény- és fotóanyag is, ami éltette az oldalt. Úgy gondolom, hogy az oldalt aktívan tartom, időnként feltöltök még újabb anyagokat a többi rovatba, de már nem azzal a rendszerességgel, mint eddig. Az olvasóknak köszönöm, hogy „mindvégig kitartottak”! Kövessék ezután is az újabb bejegyzéseket, ha kicsit ritkábbak lesznek is. [...] Tovább olvasok...
szeptember 30, 2024Viselési fotókVannak jelvények, amelyek gyakran szerepelnek viselési fotókon, de a többség nem. Az 51. honvéd gyaloghadosztály jelvénye sokszor szerepel, de a hadosztályba tartozó ezredek jelvényei nem. Így aztán az 51-es jelvényekkel kapcsolatban sosem lehet biztosan tudni, hogy melyik ezred katonái viselik. Ezt biztonsággal akkor lehet megtudni, ha a kép feliratozva van, mint a most feltöltött is. A felirat szerint a 302-es honvéd gyalogezred katonái vannak a képen. Ez ad lehetőséget arra, hogy az ezred nagyon különleges jelvényét bemutassam. A 302. gyalogezredet is 1915 elején állították fel, mint a hadosztály többi ezredét is, és a Przemyslnél fogságba esett 23. hadosztály négy ezredének egyikét pótolta. A jelvény az ezred hadiútját híven követi 1917-ig. A rajta látható ókori harci szekér és rajta a babérágat tartó harcos a háborús győzelem allegóriája. Nem túl gyakran, de más jelvényeken is előfordul ókori ábrázolás, így például az ezen a jelvényen is említett Kirlibaba csatahely emlékére kiadott példányokon, amelyről itt írtam. Rend kedvéért legyen itt a fotón viselt hadosztályjelvény egy zölddel lakkozott példánya. [...] Tovább olvasok...

Legújabb kommentek