Latest:
Sapkajelvény történetek

Kategóriák

Legújabb bejegyzések

október 14, 2024Csaták1915 májusától az év végéig az olasz offenzíva egyik kiemelt célpontja volt a görzi osztrák-magyar hídfő. Az Isonzó nyugati partján fekvő Mt Sabotino volt a védelem fő támpontja. Ennek déli lejtőjén fekvő falvak Oslavija és Podgora környékén folytak a legvéresebb összecsapások. Ezekről a harcokról korábban már írtam itt. A magyar nyelvű visszaemlékezések a nagyon súlyos saját veszteségek mellett kiemelik azt is, hogy az egyre jobban megerősített védő állások ellen az olasz csapatok a Nagy Háborúra jellemző tömegrohamokkal támadtak. Ezeket a fedezékekből és a Sabotino hegyre telepített tüzérség csapásaival a védők többnyire már azelőtt elhárították, hogy elérjék az első védelmi vonalat. Csak 1915 novemberében sikerült az olaszoknak elfoglalniuk az osztrák-magyar védelem első vonalát. A súlyos veszteségeket jelzi, hogy az Oslavija fölötti 188-as magassági ponton épült fel a háború után a környéken hadisírokból összegyűjtött maradványokat elhelyező osszárium. Egy másik megdöbbentő mementója a véres veszteségeknek egy véletlenszerűen megtalált emléktábla. Bologna város leghíresebb templomának, a St Stefanonak a falát hosszú sorban borítják a Nagy Háború Bolognából származó hősi halottainak neveit tartalmazó emléktáblák. A hősi halottak neveit évek és csatahelyek szerint csoportosítva külön-külön táblák örökítik meg. A legtöbb név az 1915-ös Podgora felíratú táblán volt, az ottani harcok szemléletes mementójaként. Persze hasonlóan hosszú, sok nevet tartalmazó emléktáblák a magyar városokban is láthatóak. Példaként Szegeden a Hősök Kapuját említeném, ahol szintén véget nem érő sorokban olvashatjuk a neveket. A bejegyzéshez nem volt könnyű megfelelő jelvényt párosítani. Hiszen a mondanivaló, az ellenfél halottai előtti tisztelet és kalapemelés nem nagyon fordult elő a Nagy Háborúban készült jelvényeken. De az áldozatokra emlékező jelvényeket utólag vonatkoztathatjuk mindkét oldal áldozatainak emlékére. [...] Tovább olvasok...
október 10, 2024Sapkajelvényes lapokA 38. honvéd hadosztály jelvényéről már írtam korábban egy viselési fotóval kapcsolatban itt. Akkor főleg az alkotóról, Richard Zuttról írtam többet. Most a hadosztály jelvénnyel díszített karácsonyi képeslapját mutatom be. Karácsonyi és húsvéti lapot nagyon sokféle verzióban gyártottak a nyomdák. Ezek egy része a szokásos motívumokkal volt díszítve. Húsvétkor nyuszi és hímes tojás, Karácsonykor feldíszített fenyő és angyalkák idézték fel a lövészárkokban az ünnepet. De volt sok propagandakártya is. Ezeken vicces jelenetek vagy a Központi Hatalmak színeivel dekorált húsvéti tojások voltak. De voltak harciasabbak, néha egészen morbidok is, mint a 83. gyalogezred hímes tojás helyett kézigránátot „ajándékozó” bakája (igaz ez valószínűleg egyedi kép volt, vagy csak kisebb példányszámban készült belőle nagyítás). A 38. hadosztály jelvénye egy havas fenyőágon nyugszik, tehát inkább a szokásos motívum jelenik meg rajta. [...] Tovább olvasok...
október 3, 2024HadinaplóEljött tehát ez a nap is, megírom a Hadinapló rovat utolsó bejegyzését, a Nagy Háború utolsó hónapjának egyik kiragadott eseményéről. Ez az esemény nyilvánvalóan az összeomláshoz kell, hogy kapcsolódjon. Természetesen nincsen olyan sapkajelvény, amely kifejezetten épp a háború végi eseményekre reflektálna, bár lehetne valamit találni az ebben a hónapban indult forradalmak anyagából, de az már egy másik történet. Így tehát a számomra mindig is nagyon megrázó és erre a hónapra rezonáló jelvényt választottam. Ez a 26. gyalogezred egyszerűségében is szép jelvénye, „Mindvégig kitartunk!” felirattal. A szöveg természetesen nem a vesztes háború utolsó nagy sóhaja akart lenni, hanem inkább a megpróbáltatások vég nélküli sorának harcos, hősies elviselésére vonatkozott. De hát mégiscsak elkövetkezett a végóra, amikor a fogadalom is véget ért: a Monarchia fegyveres erői letették a fegyvert. Nincs értelme kiragadni akárcsak egyet is az ebben a hónapban történt katasztrófákból akár a Balkánon, akár Olaszországban. Ezek sajnos nem véletlenül következtek be. Az USA megjelenése az európai csatatereken végleg az antant javára tolta el a katonai erőegyensúlyt. Ebből törvényszerűen következett a Központi Hatalmak katonai veresége. Inkább azt vetném fel, hogy az összeomlást követően hazájukba visszatérő katonák mit találtak otthon. Úgy gondolom, hogy a magyar ezredek legénységének többségét adó vidéki, falusi körülmények között élő katonák körében talán nem vert gyökeret az Oroszországból akkor már erősen átszivárgó kommunista propaganda. Ezek a parasztemberek még mozgósíthatóak, harckészek maradtak, ha lett volna valaki, aki együtt tartja őket. Sajnos ilyen vezető nem nagyon akadt. A Károlyi kormányt megtévesztették az antant ígéretei, és általános leszerelést rendelt el, dacára annak, hogy a győztesek sorozatosan megszegték a fegyverszüneti megállapodásokat. Így tudtak eljutni a román megszállók a Tiszáig. Számomra a legkeserűbb az a tény, hogy 1919 tavaszán, Magyarország agóniájának óráiban négy helyen is sikerült viszonylag nagyobb, intakt csapatokat megtartani. Ezek viszont nem egyesültek, egy részük nem is vett részt ekkor a fegyveres ellenállásban. Csak várakoztak, mint Horthy Miklós csapatai Szegeden vagy Lehár Antal legitimista ezredes önkéntesei Nyugat-Magyarországon. Érdemi harcra egyedül a Székely Hadosztály vállalkozott. Az ő ellenállásuk nélkül a románok lehet, hogy már Karácsonyra kiértek volna az Alföldre. A negyedik katonai erő 1919 március végétől aTanácsköztársaság hadereje volt, amelyhez sok hazáját féltő, amúgy nem kommunista beállítottságú katona csatlakozott. Egyébként Törökország sikeres háború utáni ellenállása mutatja, hogy aki nem ölbe tett kézzel várta az antant jóindulatát, az tudott erőt mutatva eredményt elérni. De visszatérve a jelvényre, itt az ideje most elgondolkodnunk a szomorú végen, amely után már nem volt tovább értelme ezt a jelvényt a sapkára tűzni. Ez az elgondolkodás az oldal további sorsára is vonatkozik. Elfogytak a háborús hónapok, de jórészt az a jelvény- és fotóanyag is, ami éltette az oldalt. Úgy gondolom, hogy az oldalt aktívan tartom, időnként feltöltök még újabb anyagokat a többi rovatba, de már nem azzal a rendszerességgel, mint eddig. Az olvasóknak köszönöm, hogy „mindvégig kitartottak”! Kövessék ezután is az újabb bejegyzéseket, ha kicsit ritkábbak lesznek is. [...] Tovább olvasok...
szeptember 30, 2024Viselési fotókVannak jelvények, amelyek gyakran szerepelnek viselési fotókon, de a többség nem. Az 51. honvéd gyaloghadosztály jelvénye sokszor szerepel, de a hadosztályba tartozó ezredek jelvényei nem. Így aztán az 51-es jelvényekkel kapcsolatban sosem lehet biztosan tudni, hogy melyik ezred katonái viselik. Ezt biztonsággal akkor lehet megtudni, ha a kép feliratozva van, mint a most feltöltött is. A felirat szerint a 302-es honvéd gyalogezred katonái vannak a képen. Ez ad lehetőséget arra, hogy az ezred nagyon különleges jelvényét bemutassam. A 302. gyalogezredet is 1915 elején állították fel, mint a hadosztály többi ezredét is, és a Przemyslnél fogságba esett 23. hadosztály négy ezredének egyikét pótolta. A jelvény az ezred hadiútját híven követi 1917-ig. A rajta látható ókori harci szekér és rajta a babérágat tartó harcos a háborús győzelem allegóriája. Nem túl gyakran, de más jelvényeken is előfordul ókori ábrázolás, így például az ezen a jelvényen is említett Kirlibaba csatahely emlékére kiadott példányokon, amelyről itt írtam. Rend kedvéért legyen itt a fotón viselt hadosztályjelvény egy zölddel lakkozott példánya. [...] Tovább olvasok...
szeptember 27, 2024TeljesítményjelvényekA rohamcsapatok témájával több helyen is foglalkoztam már. Az újabb bejegyzés az általános rohamcsapat jelvényről szól. Mert a Monarchia hadvezetése tervezte, hogy a rohamisták számára is bevezet egységes ügyességi jelvényt. 1918-ban már elkészült a szabályzat, ami szerint a rohamcsapatok tagjait minősítették, és számukra megfelelő teljesítmény esetén egy kitüntető jelvényt szándékoztak adományozni. Az ügyességi jelvény már nem került bevezetésre a Nagy Háború vége előtt. De a kitüntető jelvény végül is megszületett. Jó néhány példány készülhetett belőle, mert több darab létezéséről tudok. A jelvényen uralkodói kérésre nem a szokásos rohamista jelképek szerepelnek. Nincsen rajta kézigránát, sisak és koponyacsont sem. A rohamcsapatok bátorságát és erejét jelképező oroszlán került ezek helyére, és a pilótajelvényekhez hasonló ovális babérfüzér keretezi a jelvényt. Az oroszlán egyébként nagyon hasonlít a Péter Ferdinánd Főherceg Harccsoport jelvényén látható ábrázolásra. [...] Tovább olvasok...

Legújabb kommentek