Kategóriák

Legújabb bejegyzések

november 6, 2024Különleges egységekA haderő szállításának két fő eszköze volt a Nagy Háborúban. A harctéren rövidebb távon gyalogmenetben mentek. Az anyagokat, nagyobb eszközöket, fegyverzetet elsősorban szekerekkel „országos járművel” szállították. Hosszabb távon a szállítás eszköze a vasút volt. Országosan a békeidőben épült vasútvonalakat használta a haderő is. A frontok közelében, főleg az állásharcok idején már tábori vasútvonalak is létesültek. A vasútezred a hadműveleti területen keletkezett hibák, rombolások kijavításával, a vasútpálya karbantartásával foglalkozott. Ez látszik a jelvényen, képeslapon és levélzárón egyaránt. Mindegyiken egy-egy helyreállított híd képét látjuk. Ilyesmivel az utászok, árkászok is foglalkoztak, de csak a kisebb objektumoknál. A vasútezredet a háború előtt főként katasztrófaelhárításban alkalmazták, például árvizek miatt történt rongálódások kijavítására. 1914-ben a Monarchiának 28 vasútépítő százada volt a vasútezred keretében. Minden század állományi létszáma 269 fő volt. Az ezred parancsnoksága Kroneuburgban volt, a feltöltés a Monarchia teljes területéről történt. A Nagy Háború megnövekedett feladat terhelést jelentett, ezért a vasútezredbe 12 újabb vasútszázadot szerveztek. Az olasz hadbalépés után ez a csapat volt felelős a magashegyi viszonyok között alkalmazott drótkötél pályák építéséért és működtetéséért is. A frontvonal közelében működő 32 tábori vasút építését és üzemeltetését is a vasútezred végezte. [...] Tovább olvasok...
november 3, 2024Különleges egységekA Nagy Háborúban katonák milliói vesztették életüket. Minden elesettnek voltak hozzátartozói, akik gyászolták. A gyász mellett a megélhetés is sok gondot okozott az otthon maradt családnak. Az ő támogatásukra a csapattesteknél gyűjtéseket tartottak. Sok jelvény kifejezetten a halott vagy rokkant katonák családjainak megsegítését célozta. Ebben a bejegyzésben az egyik fő téma a vácrátóti hősi emlékmű. Modern alkotás, távol áll az 1930-as évek heroizáló szellemétől. Ezen a veszteség a fő téma. Egy korabeli családi fotóból a hősi halott családfőt hagyja el, szemléltetve a csonka család szörnyű valóságát. A sapkajelvények között sokáig keresgéltem, amíg a 37. Landwehr gyalogezred jelvényénél megállapodtam. Erről is hiányzik a családfő, és a súlyos halálhír miatt roskadozó özvegyet és árvát egy angyal próbálja vigasztalni. Persze, a hit sokakon segíthetett elviselni a gyászt és nem utolsó sorban átvenni a család fenntartásának terheit. De a szeretett férj, testvér, gyermek halála és hiánya mindenképpen életre szóló sebet ütött a családtagok lelkében. [...] Tovább olvasok...
október 29, 2024Sapkajelvényes lapokA tüzérek védőszentje már szerepelt itt. Az újabb bejegyzést indokolja a szép tábori levelezőlap, de még inkább a csodálatos kézzel festett zománcos jelvény. A gyűjtő szíve szaporábban ver, ha ilyen szépséget lát. Ezért is gondoltam megosztani a tisztelt olvasókkal! [...] Tovább olvasok...
október 23, 2024Sapkajelvényes lapokVan egy tarackos tüzér jelvény, amelyik régóta fejtörést okoz nekem. A régi M 98 15 cm-es tarack látható rajta és egy pontos egység megjelölés: 2/II Budapest mozsár üteg. Kerestem minden számomra elérhető forrásban és a neten is, nem találtam. Most egy képeslapon végre felbukkant az egység neve. Ezen egy sziklabarlang szájába állított löveg látható. A hátoldalon a felirat II. Budapest Osztály 15 cm-es tarack üteg. A lapot 1917 márciusában adták fel, és a 17. hadtest bélyegzőjét viseli, valamint egy trieszti cenzúra hivatalét. A feladó a hadtest parancsnokságához beosztott főhadnagy volt. Ez eléggé sok új információ, amin el lehet indulni. Első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a 17. hadtest mely időpontban volt az olasz frontra beosztva? Hogy került ez a lap Triesztbe? Erre pontos választ kaphatunk: 1916 augusztusában vezényelték oda, és 1917 június végéig volt az olasz fronton. Ez alatt az idő alatt előbb az 57. és a 62. hadosztály, majd a 62. helyett a 24. hadosztály volt ide beosztva, és az egész az 5. hadsereghez tartozott. A dátumbélyegző tehát stimmel. Ebben az időpontban az 57. és a 62. hadosztály voltak benne állományban. Lássuk akkor a hadosztálytüzérséget! Nem meglepő módon két tüzérdandárt találunk: az 57. és a 62. tábori tüzér dandárt. Ekkor jön el a várva várt pillanat: vajon végre megtalálom-e ezekben a dandárokban a keresett tüzérosztályt? 62-es számozással a szokásos három tábori tüzér ezredet látjuk (egy-egy ágyús, tarackos és nehéz tüzér ezredet). Az 57. hadosztály viszont mindig is különleges volt, hiszen ebben hegyi dandárok voltak. Ráadásul átszervezések folytán 1916-tól a korábbi 57. hadosztály új összetétellel 90. hadosztály lett. Az 57.-be ekkor az 5. és a 18. gyalogdandárokat osztották be, amelyek részben normál sorezreddel (87) részben szintén kikülönített hegyi zászlóaljakkal működtek. A hadosztály tüzérség úgy tűnik, hogy szintén jórészt kicserélődött. Ahogy 1916-ig úgy később is ütegenként „összegereblyézett” tüzérség volt ez, nem a szokásos szisztematikus rendszerben szerveződött. 1916 augusztusától megszaporodtak az ütegek, vegyesen került ide rendes tábori tüzérség és hegyi tüzérség is. A források szerint öt önálló tizenöt cm-es tarackos üteg is volt közöttük. A sebtében összeállított egységek sokszor nem is kaptak hadrendi számot, de közülük soknak volt neve (pl. China-üteg, belga üteg az exportból visszamaradt lövegek eredeti célországainak nevéből). Sajnos név szerint a Budapest osztály vagy üteg nem szerepel az általam elérhető nyilvántartásokban. Ennek ellenére feltételezem, hogy az említett öt tarackos üteg között lehetett a Budapest Osztály 2-es tarackos ütege is. Végezetül a képeslapon látható képről az állapítható meg, hogy a sziklába vájt kaverna jellemző volt az olasz frontra. A tolmeini hídfőt védő tüzérség a Mengore hegyen teljesen hasonló ütegállásokban volt elhelyezve. Az 57. hadosztály délebbre, Dol falu környékén volt tatósan állásban. A terepadottságok ott is hasonlóak voltak. [...] Tovább olvasok...
október 14, 2024Csaták1915 májusától az év végéig az olasz offenzíva egyik kiemelt célpontja volt a görzi osztrák-magyar hídfő. Az Isonzó nyugati partján fekvő Mt Sabotino volt a védelem fő támpontja. Ennek déli lejtőjén fekvő falvak Oslavija és Podgora környékén folytak a legvéresebb összecsapások. Ezekről a harcokról korábban már írtam itt. A magyar nyelvű visszaemlékezések a nagyon súlyos saját veszteségek mellett kiemelik azt is, hogy az egyre jobban megerősített védő állások ellen az olasz csapatok a Nagy Háborúra jellemző tömegrohamokkal támadtak. Ezeket a fedezékekből és a Sabotino hegyre telepített tüzérség csapásaival a védők többnyire már azelőtt elhárították, hogy elérjék az első védelmi vonalat. Csak 1915 novemberében sikerült az olaszoknak elfoglalniuk az osztrák-magyar védelem első vonalát. A súlyos veszteségeket jelzi, hogy az Oslavija fölötti 188-as magassági ponton épült fel a háború után a környéken hadisírokból összegyűjtött maradványokat elhelyező osszárium. Egy másik megdöbbentő mementója a véres veszteségeknek egy véletlenszerűen megtalált emléktábla. Bologna város leghíresebb templomának, a St Stefanonak a falát hosszú sorban borítják a Nagy Háború Bolognából származó hősi halottainak neveit tartalmazó emléktáblák. A hősi halottak neveit évek és csatahelyek szerint csoportosítva külön-külön táblák örökítik meg. A legtöbb név az 1915-ös Podgora felíratú táblán volt, az ottani harcok szemléletes mementójaként. Persze hasonlóan hosszú, sok nevet tartalmazó emléktáblák a magyar városokban is láthatóak. Példaként Szegeden a Hősök Kapuját említeném, ahol szintén véget nem érő sorokban olvashatjuk a neveket. A bejegyzéshez nem volt könnyű megfelelő jelvényt párosítani. Hiszen a mondanivaló, az ellenfél halottai előtti tisztelet és kalapemelés nem nagyon fordult elő a Nagy Háborúban készült jelvényeken. De az áldozatokra emlékező jelvényeket utólag vonatkoztathatjuk mindkét oldal áldozatainak emlékére. [...] Tovább olvasok...

Legújabb kommentek