Telefonisták

A csapatok eredményes vezetése szempontjából kulcsfonosságú volt a  Nagy Háborúban az információk és parancsok minél gyorsabb átadása az egymástól távolabb elhelyezett csapategységek és parancsnokságok között. A visszaemlékezésekben sokszor olvashatjuk, hogy egy-egy kritikus helyzetet az ellenséges mozgás, támadás észlelése és az elhárításra tett gyors ellenintézkedések oldottak meg. Az információáramlás leginkább a tábori telefonok használatával volt lehetséges. A telefon készülékekről volt már szó itt. Ebben a bejegyzésben a távközlési infrastruktúra építőivel és működtetőivel foglalkozom.

A telefonkapcsolat a lövészároktól a hátsó mögöttes parancsnokságokig terjedt. Az aktuális csapatparancsokat gyakran nem írásos formában, hanem telefonon közölték a harcoló egységekkel. A telefonszolgálat a századok és zászlóaljak között az első vonalaktól kiindulóan kezdődött, majd előbb az ezred- majd a dandár parancsnokságokig ért el. Ezek a frontvonaltól már 5-10 km távolságra voltak. Innen indultak tovább a telefonkábelek a magasabb parancsnokságokhoz, illetve itt már sokszor távírókat használtak.

Kiemelten fontos volt a jó telefon összeköttetés a tüzér egységeknél. A frontvonal közvetlen közelében elhelyezett ütegeket ugyanis olyan helyeken kellett felállítani, ahol rejtve maradtak az ellenség vizuális felderítése elől. Ez persze azt is jelentette, hogy a lövegek mellől nem lehetett rálátni a célpontokra sem. A lövegek tűzvezetését a tüzérségi megfigyelő információi alapján irányították. Ők az ütegektől távolabb, valamilyen jó kilátást biztosító, álcázott állásban voltak elhelyezve. Nyilvánvaló, hogy őket létfontosságú volt működő telefonvonallal ellátni ahhoz, hogy a tüzér ütegek bármi értelmeset tenni tudjanak.

Az ellenséges tüzérség egyik fontos feladata volt a tüzér megfigyelők kiiktatása, illetve a kommunikációs vonalak (telefondrótok) rombolása. A bejegyzésben bemutatott jelvény egy olyan jelenetet ábrázol, amikor a megszakított telefonvonal helyreállítását végzik a telefonisták az ellenséges pergőtűzben. A becsatolt kép egy telefonos állást mutat, feltehetőleg egy század- vagy ütegirodát.

A telefonos katonák természetesen különleges kiképzést kaptak az eszközök használatáról és a speciális feladatok végrehajtásáról. Maguk gondoskodtak a vonalak kiépítéséről és karbantartásáról, illetve a telefonkezelői szolgálat ellátásáról is természetesen. Ezredszintig a sorállományból kiválasztott katonákat osztották be erre a szolgálatra. Hadosztály szinten illetve ennél magasabban a telefonosok már külön szervezeti egységként működtek. Erre utal a becsatolt levelező lap bélyegzése is, amely a 22. hadtest telefonos részlegének a bélyegzését mutatja be.