Serényi és Pokorny
A 25. gyalogezred a Felvidék középső területein szerveződött, parancsnoksága Losoncon volt. Az ezred az 53. gyalogdandárban és a 27. hadosztályba volt beosztva. Galícia és Bukovina frontjain harcoltak, majd 1918 februárjától az olasz fronton, Tirolban. A júniusi offenzívában a hadosztály áttört a Brenta völgyében és kijutott Belluno mellett az olasz alföldre, de mivel a környező hegyek olasz kézen maradtak, vissza kellett vonulniuk. Így kétszer tették meg a szűk völgyben a környező magaslatokról zárótüzet leadó olasz csapatok között az utat. A hadosztály gyakorlatilag megsemmisült. Kikülönített zászlóalja a 7. hegyi dandárban harcolt nem kevésbé nehéz körülmények között.
Ennek a bejegyzésnek a témája az ezredtulajdonosok személye. A mellékelt levélzárón az ezred első tulajdonosának a portréját látjuk. Ő az 1672-ben alapított ezred felállításához vagyonával is hozzájáruló Serényi János Károly tábornagy volt. Bár a családnak magyar neve és származása volt, a Habsburg birodalomban jellemző módon ez kevéssé számított. A Serényiek az uralkodó szolgálatában német és morva területen kaptak birtokokat. János Károly egy ideig a bécsi Haditanács elnöke lett. Kitüntette magát Bécs ostrománál 1683-ban, majd Buda visszafoglalásakor, 1686-ban.
Az ezredtulajdonosi cím egyfajta uralkodói kegyként ruházódott át különböző személyekre. Serényi halála után más család tagja kapta meg a kitüntető címet. Egy idő után pedig az ezredek fenntartásának anyagi terheihez sem kellett a tulajdonosoknak hozzájárulni. A 25. ezred utolsó tulajdonosa a jelvény tanúsága szerint lovag Pokorny Hermann vezérezredes volt. Magyarországon hasonló nevű fia ismertebb, a két háború között fontos beosztásokat látott el a magyar honvédségben.