Gyönki Református Gimnázium

Töredelmesen bevallom, hogy amíg kezembe nem került ez a szép iskolajelvény, fogalmam sem volt arról, hogy Gyönk nevű település létezik. Pedig nagyon is! Ezt mutatja maga a tény, hogy a tolna megyei településnek gimnáziuma van. A község a török időkben elnéptelenedett. Az újratelepülés 1713-ban kezdődött néhány veszprém megyei családdal. Az első német telepesek 1722-ben érkeztek ide Hessen tartományból. Ők evangélikus vallásúak voltak. Református németek is érkeztek a községbe Nagyszékelyből. Onnan települt át 1812-ben az 1806-ban alapított református algimnázium. A Kiegyezést követő időben a település lélekszáma gyorsan emelkedett. 1891-ben már 3371 lakosa volt. A simontornyai járás székhelye lett. Ezt a rangját 1961-ben elvesztette. Ez a település további fejlődését jelentősen visszavetette.

A gimnázium történetét több forrás is részletesen ismerteti, így a gyönki működésnek is csak a legfontosabb eseményeit foglalom össze. Az áttelepülést elsősorban a magániskola működéséhez szükséges szponzoráció megszerzése tette szükségessé. Ezt a gyönki Magyari-Kossa család révén sikerült hosszabb távon megoldani. Az iskola fejlődésével az iskolaépület bővítése, illetve új épület építése is szükségessé vált. Erre már igen korán, 1860-ban sor került, és az akkor elkészült épület az iskola otthona maradt a mai napig. Ekkor került a korábbi magániskola a helyi földesúr igazgatása alól az állami tankerület felügyelete alá, továbbra is algimnáziumként, I-IV. osztályokkal. Az 1883-as tanügyi reform a gimnáziumok felügyeleti jogát teljes mértékben az államhoz vonta, így a finanszírozásban is növekedett az állam szerepe. A törvény gondoskodott a tantervek egységesítéséről is.

A századforduló nagy kérdése volt a gimnáziumi felső tagozat megalakítása Tolna megyében. A főgimnázium megszerzéséért több település is vetekedett és végül Szekszárd lett a kiválasztott település, ahol 1896-ban meg is nyílt az állami főgimnázium. A gyönki gimnázium addigi működése során mindig viszonylag alacsony, 100 fő körüli létszámmal működött, és főleg a környékbeli gyermekek oktatását látta el. Az iskolahálózat bővülése miatt az 1900-as évek elején csökkent a diáklétszám. Ráadásul a közel fekvő, dinamikusan növekedő Dombóvár is igényt formált saját középiskola nyitására. Az 1910-es években a település vezetőinek komoly erőfeszítésébe került a gimnázium megtartása. Anyagi értelemben is.

Az iskola fennmaradása a 20-as és 30-as években már nem forgott veszélyben. Sőt, 1938-ban internátussal bővült. A bővülő tanuló létszám a tantermi kapacitás bővítését is szükségessé tette. Így 1940-ben a korábbi épületet új kétszintes szárnnyal bővítették, amelyben most már tornaterem is helyet kapott. 1941-ben pedig megindították az első V. osztályt, vagyis megtörtént az első lépés a teljes gimnáziummá fejlődés irányában. 1944/45-ös tanévre 369 tanuló iratkozott be. A front átvonulása után az oktatás már 1945 április 9-én újraindult az iskolában. A német nemzetiségű lakosság kitelepítése miatt azonban a tanulói létszám rövidesen drámaian lecsökkent.

1946-ra érte el az iskola a régi fejlesztési célt: ebben az évben adták ki az első érettségi bizonyítványokat. Ez akkor még a Református Egyház fenntartói közreműködésével történt. 1947-ben az iskola az egyházi rendben kollégiumi rangra emelkedett. A változástól sokan azt remélték, hogy azzal a gimnázium elkerülheti az államosítást. Ezt nem sikerült elkerülni, a megfélemlített egyházak iskola hálózatuk túlnyomó részét 1948-ban átengedték állami irányítás alá. A gimnázium 1965-ben vette fel Tolnai Lajos nevét, amelyet a mai napig is visel. A rendszerváltást követően a gimnázium megmaradt állami fenntartásban, és jelentős fejlesztésen ment keresztül (további épületeket kapott meg).