Európa gyászol – 300/2 honvéd gyalogzászlóalj
Van egy hátborzongató jelvény. Előbb úgy tűnt fel, perem nélkül, nem lehetett tudni, hogy egy katonai egység, egy zászlóalj jelvénye. Később felbukkant a peremiratokkal együtt. A jelvény halott táj fölött repülő madarat, egy turult ábrázol, karmai között karddal. Magyarországon a Nagy Háború idején a turul a hadi erényeknek, a bátorságnak, kitartásnak és nem utolsó sorban a győzelemnek volt a szimbóluma. Mégis, valahogyan e halott táj fölött nekem inkább a háború borzalmait testesíti meg: a tájban halottak is vannak, és az egész táj nagyon kietlen. Nem annyira dicsőségről, örömről, hanem pusztulásról, szenvedésről szól ez a jelvény. A turul pedig a halál madara itt. Nagyon furcsa, hogy amúgy a jelvény a harmadik, 1916-os frontkarácsonyt idézi fel, a szeretet ünnepét. Ennek az érzésnek nyoma sincs a jelvényen.
A jelvényhez jól illik egy képeslap, amely a háború borzalmait ábrázolja. Nem írom le, mit látunk, mindenki láthatja: rombolást, szenvedést és a pusztítás démonát, ahogyan tombol. A kép címe: “Európa gyászol”. Nem számít itt vallás, erkölcs és tisztesség: a Nagy Háború a borzalmak végeláthatatlan sora. Ezt üzeni ez a kép.
Mindegy, hogy ki volt érte a felelős, hogy ez megtörtént. Mindegy az is, hogy ki milyen bűnöket követett el. A lényeg, az üzenet ott van a képen: soha többet megint! És nem kellett csak 20 évet várni, és megint rajtunk volt a téboly. Ezért nem szabad, elfeledni, hogy honnan jövünk, hogy mi a tétje annak, ha nem tanulunk végre a régi leckéből.
