doberdoi Breit József altábornagy
1863-ban született Lugoson. Polgári pályára készült, de 1884-ben beíratkozott a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamára. 1888-ban hivatásos tiszti vizsgát tett. Katonai pályafutását hadnagyi rendfokozattal Kassán kezdte. Már ebben az évben előbb a budapesti hivatásos felsőbb tiszti tanfolyamot végezte el, majd 1889-91 között a bécsi hadi iskolát. Rögtön ezt követően a vezérkar testületébe került beosztásra. 1911-től alezredesként a miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnoka lett.
A Nagy Háborúban előbb a 107. népfelkelő gyalogdandárt vezette, majd immár vezérőrnagyként 1915 májusától a legendás hírnévre szert tett 16. honvéd hegyi dandár parancsnoka volt a Doberdón, Mt dei Sei Busi környékén. 1916-ban kapott nemesi címéhez az itteni harcok emlékére kapta a doberdói előnevet. Egészségügyi problémák miatt 1916-ban rendelkezési állományba került. Az év végén viszont kinevezték az Erdély határain harcban álló 39. honvéd gyalog hadosztály parancsnokává. Ebben a beosztásában érte el hadosztályával 1917 március 8-9-én legnagyobb katonai sikerét, a Magyaros hegytömb elfoglalását, amely akció a rohamcsapatok kiemelkedően hatásos bevetéséről vált nevezetessé. Ezért a haditettért legfelsőbb uralkodói elismerésben részesült. 1917 augusztusától altábornagy volt. 1918-ban a VII. hadtest parancsnokává nevezték ki.
A Nagy Háborút követően elsősorban hadtörténeti szakírói tevékenységet folytatott. Ő a szerzője a 22 kötetes „A magyar nemzet hadtörténelme” című műnek, ami a mai napig a legnagyobb terjedelemben megjelent szakírói mű ebben a témában. Nevét 1931-ben magyarosította Bánlakyra. 1945 októberében hunyt el Üllőn.
A bejegyzéshez ezúttal nem jelvényt, hanem egy emlékplakettet tudok mellékelni. Ezt a felirat szerint Breit altábornagy a Magyaros elfoglalásának első évfordulójára készíttette 1918 márciusában.. A kivitelezésen meglátszik az időpont, hiszen hadifém anyagból készült, amit bronzoltak.
