Elesett hősök

A Monarchia lakosságából több mint másfél millióan estek áldozatul a Nagy Háború során. Ebben a hatalmas számban (a teljes lakosság kb. 3 %-a, a felnőtt, szolgálatra alkalmas férfi lakosság 10 %-a) egyaránt benne vannak a harctéren harccselekményekben elhunytak, súlyos sebesültek és betegek, akik kórházakban hunytak el. Ők természetesen mind hősök voltak, akik a haza és az uralkodó felé tett esküjük teljesítése közben haltak meg. Más kérdés, hogy haláluk mennyire volt hősies, harctéri tevékenységük mennyire volt példamutató. Nyilvánvaló, hogy a többség nem kereste a dicsőséget, a veszélyt (és a halált). De a többség teljesítette a kötelességét és a kapott parancsokat és eközben lelte halálát.

Mindezekből számomra az a következtetés adódik, hogy a Nagy Háború szürke, csendes halottai ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint azok, akik valamilyen különleges, feljegyzésre méltó esemény alkalmával haltak meg. Így a bejegyzésben szereplő, a harc mezején elesettek előtt tisztelgő  jelvény minden áldozat előtt tiszteleg. A háttérként felhasznált képen olvasható szöveg szerint azon a 10. Isonzo-csata hősi halottait látjuk. Ők nagy valószínűséggel előbb egy közös sírban majd később az olasz kormány által épített hatalmas háborús emlékművekben kialakított osszáriumban nyugszanak.