Rauchkofel – Pussterthal
Magyarországról nézve Karintia és Tirol védelme távoli, nehéz téma. Ezen a frontszakaszon sok kisebb helyi csapategység is működött, tartományi lövészek, tiroli lövészzászlóaljak. Ezek beosztása a háború alatt alakult ki és gyakran változott. Karintia határhegyeit a frissen felállított 49-es „Pussterthal” hadosztály biztosította. Ebbe 1916 tavaszán a 96. dandár és az 56. hegyi dandár volt beosztva. Ez utóbbi kötelékébe tartozott a 36-os Landwehr gyalogezred két zászlóalja, valamint a 162-es és 171-es Landsturm zászlóalj. Mindezeket azért bocsátottam előre, mert a bejegyzés tárgyát képező kisebb csata főszereplői egy korabeli sajtóhír szerint ezek az egységek voltak.
Miről volt itt szó? Karintia határvidékét az olaszok 1915 májusától folyamatosan támadták. A támadás utáni kapkodásban a Monarchia hadvezetése az éppen rendelkezésre álló csapatokat vetette be itt, tekintet nélkül azok alkalmasságára a hegyi hadviselésre. Így például a 20. honvéd gyaloghadosztály 1915 májusában és júniusában óriási veszteségeket szenvedett el a Plöcken-hágó környékén, a Kleiner Pal és Grosser Pal hegyek közötti terepszakaszon. A honvédeket hamarosan leváltották a sebtiben felállított 49- hadosztály hegyi csapataival, benne az imént említett zászlóaljakkal.
Ezen a területen magasodik a Rauchkofel hegycsúcs. Ezt az olaszok egy évvel később, 1916 tavaszán egy rajtaütéssel megszállták. Az olasz 208-as ezred a meredek sziklafalon mászással meglepetésszerűen támadta meg az ottani osztrák-magyar védőket. A védelmet legyűrték és a csúcs alatt beásták magukat. Az elfoglalt állásokat egy héten keresztül tudták tartani az osztrák-magyar ellentámadásokkal szemben. A tüzérségi tűz jelentős veszteségeket okozott, és a meredek oldal felől az utánpótlás sem volt egykönnyen biztosítható. Április 7-én aztán az osztrák-magyar ellentámadás kiszorította az olaszokat a hegyen elfoglalt állásokból. A csúcs visszakerült osztrák kézbe. Az életben maradt 59 olasz katona hadifogságba került.
Ilyen támadások, ellentámadások tucatjai jellemezték a magashegyi háborút. Utólag sokat gondolkodtam azon, hogy ennek mi értelme volt? Nem megy a fejembe, hogy mi célja lehet elfoglalni nagy veszteségek árán egy hegycsúcsot, mikor mögötte ott a következő, aztán meg a másik következő? Nyilvánvaló persze, hogy ezek az összetűzések kis csetepaték voltak a Doberdó hadműveleteihez képest, ahol egy-egy csatanap gyakran sok ezer áldozatot követelt. Csak arra tudok gondolni, hogy az olaszok főleg azokat az irányokat támadták, ahol területi követeléseik voltak. Ezeket a területeket akarták elfoglalni. Karintiát nem. Ezért inkább csak demonstráltak ezen a frontszakaszon.
Ennek a csatának a felelevenítését a nyitókép fotója indokolta. Ezen a hegyi felszerelésű osztrák baka pózol, a felirat szerint a Rauchkofel elfoglalása után. A Jenő főherceg portréjával díszített hadosztályjelvény mellett ide kívánkozik a 171-es Landsturm zászlóalj jelvénye is, amely részt vehetett ebben a vállalkozásban, az ellentámadásban. A fotón szereplő katona akár ehhez a zászlóaljhoz is tartozhatott.
