Aknavető fegyvernemi jelvény
Az oldalon már két ízben is írtam (itt és itt) az aknavetők felépítéséről, működéséről és harctéri alkalmazásukról. Széplaki Gábor barátom ehhez a technikához köthető fegyvernemi jelvényről ejt szót jelen bejegyzésében.
A honvéd tüzérség 34 üteggel kezdte meg az első világégés küzdelmeit, ennek előrehaladtával a harcászati tapasztalatok és a tüzérségi tűzcsapásban/tűztámogatásban felmerülő jogos igények kielégítésére az ötödik háborús esztendőben az ütegek száma több mint meghétszereződött és 1918-ra már 249 üteggel rendelkezett. Ezek közül 12 db aknavető üteg állt hadrendben, ami a tüzér egységek közel 5%-át tette ki.
A háború végére gyalogságnál az egyes ezredek ezredtörzseihez egy műszaki század tartozott három utászszakasszal és egy harceszköz szakasszal, az utóbbiban többek között négy gránát-, és négy aknavető is volt szervezve. A Monarchia tűzérségének 1918-as nagy átszervezése után az aknavetős ütegeket a tábori tüzér ezredek alá rendelték. A rendelkezés szerint minden gyalogos hadosztályhoz egy tüzér dandár tartozott két ezreddel, amelyekben összesen két aknavető üteg volt beosztva, ütegenként 12-16 löveggel.
A magyar honvédség 1917 március 17-én megjelent rendeleti közlönyében a 25256/eln 7. számú körrendeletben szabályozták a magyar királyi honvédség különleges alakulatai részére rendszeresítésre kerülő fém csapatjelvények viselését. A rendelet utasított, hogy a honvéd műszaki gyalog századok gránát-, és aknavető rajainál, a honvéd tüzér aknavető ütegeknél, valamint az ezen egységek kiegészítését biztosító tanfolyamoknál beosztott összes katona tombakból készült fegyvernemi jelvényt hordjanak gallérjukon, valamint sapkájuk bal oldalán. Az összes többi egyén, aki gránát- és aknavető szolgálatnál tevékenykedett, de nem tartozott a fenti alakulatok állományába csak galléron viselhették a jelvényeket, sapkájuk bal oldalán csak saját eredeti csapattestük jelzését hordhatták.
A jelvény központi alakja egy realisztikusan ábrázolt aknagránát, melyet alulról három csokorba kötött villám, felül pedig a császári vagy a magyar szent korona keretez. A koronák alatt két, a villámok között 4 apró lyuk szolgál az egyenruházatra történő felrögzítésre.
A legénység és a törzstisztek ezüst-, a tisztek és tisztviselők pedig arany színű jelvényt hordtak. A tisztek és tisztviselők a jelvényt arany vagy ezüst hímzésű kivitelben is viselhették. A jelvények császári koronával a közös alakulatok katonái részére és a magyar szent koronával a honvéd csapatoknál szolgálók számára kerültek kiosztásra. A gallérhajtóka jelvényekből számomra egyféle rajzolatú fém kivitel ismert, hímzett verzióval még csak szakirodalomban, illetve külföldi árverési oldalakon találkoztam. Korabeli viselés fotói is igencsak ritkán fordulnak elő.
A jelvényeknél helytelenül a magyar szent korona alatt is az osztrák császári korona szalagjai kerültek ábrázolásra, ugyanúgy, mint a fényszórósok fegyvernemi jelvényének esetében.