Mitrovica

Ebben a sorozatban eddig olyan jelvényeket mutattam be, amelyek a Monarchia közigazgatási területén belül fekvő településeket, látványosságokat ábrázoltak. A rovat fenntartása érdekében kicsit távolabbra is kell tekintenünk, mert a megfelelő jelvények nagyjából elfogytak. Így most főleg olyan jelvényeket fogok bemutatni, amelyek a Monarchia által meghódított területek jellegzetes épületeit, városképeit ábrázolják.

Az első ilyen jelvény Mitrovica városáról készült. Mitrovica Koszovó tartomány fővárosa volt, és a szerb hadsereg vereségét követően 1916-ban került a Monarchia ellenőrzése alá. A város lakossága többségében albán nemzetiségű volt, amit a jelvényen főszerepet kapott dzsámi is kifejez. Fekvése alapján a középkori szerb állam területén található, a Rigómező nevű tájegység északi részén. Ez azért lényeges, mert a szerb király 1389-ben ezen a mezőn vívott az előretörő ottomán birodalom hadaival sorsdöntő csatát, melyet elveszített. Ezt követően került Szerbia és az Balkán török uralom alá. Ezért aztán a szerbek számára a hely hasonló történelmi, kulturális és identitásbeli jelentőséggel bír, mint nekünk Mohács.

A települést feltehetőleg a 8. században alapították. Ekkor épült a Szent Demeter kápolna a város fölötti hegyen. A várost feltehetőleg a szentről nevezték el (Dimitrovica). Később a szerb fejedelemség egyik központja volt. Ezt jól érzékelteti a város mellett található Zvecan-erőd, amely fontos szerepet játszott a Szerb Királyság idején. A török megszállás után a város fejlődése megállt. A törökök más városokba telepítették közigazgatási és katonai központjaikat.

A város látványosságai közül kettőt mutat be a Gurschner cég által készített jelvény. Az előtérben álló épület az Isa Beg mecset. A ma látható épület új, a régi Isa Beg mecset helyén épült, amely a jelvényen is látható. A mecset Isztambul Bayrampascha városrészének adakozásából épült a koszovói háború után.

A háttérben a hegytetőn a Balkán legrégibb erődje a Zvecan erőd látszik. Egy 800 méter magas vulkáni kúpon épült. Első említése egy bizánci kéziratban 1092-ből származik. Ekkor a Szerb Fejedelemség déli határpontja volt a Bizánci Birodalom felé. A törökök is erődként használták az 1700-as évekig, majd elhagyták, így állaga leromlott.