1915 április
Az 1914 őszén beindult orosz gőzhenger a Kárpátok hágóinál lelassult és a tél folyamán ide-oda hullámzott a küzdelem. Przemysl eleste után Húsvétkor az oroszok ismét próbálkoztak, támadásuk az osztrák-magyar 2. és 3. hadsereg vonalaival szemben pár kilométeres területi nyereség után ismét elakadt. A súlyos harcokban a folyamatosan nagy veszteségekkel védekező magyar hadosztályok mint például a mostani posztban szereplő 33. hadosztály hősies küzdelemben, önfeláldozó akciók sorával megállították az orosz támadást.
Szinte napra pontosan 100 évvel ezelőtt vívta élet-halál harcát a Kárpátok vonulatai között az osztrák-magyar 2. és 3. hadsereg az országba betolakodó orosz támadókkal. A krónikák feljegyezték, hogy akkor is hideg idő volt, április 2-án, Nagypéntekkor például erős hóvihar tombolt, és az éjszakai fagyban a nyitott lövészárkokban fagysérülések, sőt fagyhalál is bekövetkezett. Az elgémberedett, átfagyott katonáknak gyengén kiépített, hevenyészett fedezékekből kellett felvenni a harcot a túlerővel támadó oroszokkal. A hősies védelem teljesítményeit több arany vitézségi éremmel jutalmazták. Ungár Károly és Laczhegyi Zoltán hadnagyok haditetteikért a KMTR lovagkeresztjét nyerték el. Így ír erről a „Magyar gyalogság”:
„A március vége felé tartalékokkal kellőleg támogatott 3. hadseregnél sikerült ez a kitartás és itt úgy látszott, hogy az orosz áttörés veszedelme egyelőre el van hárítva. Az április első napjaiban megindított orosz támadás a Laborca-völgye felé már szembe találta magát a Beszkid-hadtest támadásával. Az oroszok kénytelenek voltak hátrálni és a döntő fontosságú Kobila (640 mp) magaslatot átengedni. A véres harcokban az oroszok csupán foglyokban 23 tisztet és 5000 fő legénységet vesztettek. Megemlítésre méltónak tartjuk ezekkel a harcokkal kapcsolatban a 101. gyalogezrednek, de különösen Laczhegyi Zoltán hadnagynak, a 101/I zászlóalj segédtisztjének, valamint a 101. gyalogezred 3. századának és őrmesterének, Gáspár Antalnak gyönyörű fegyvertényét. Laczhegyi hadnagy, midőn a túlerőben lévő oroszok a hadtest állásának kulcspontját képező Virava és Világ között levő Gusina-magaslatot elfoglalták, zászlóaljparancsnoka parancsa ellenére kezdeményezően átvette a tartalékban álló század fölött a parancsnokságot és teljes sikerrel ellentámadásba vezette azt. A magaslatot ismételt támadásokkal szemben meg is tartotta. Laczhegyi hadnagyot ezért a fegyvertényéért a katonai Mária Terézia rend lovagkeresztjével tüntették ki.
Az ezred 3. százada április 3-án nemcsak visszavetette a Virava és Világ között 500 lépésnyi mélységben betört ellenséget, de még annak volt állásait is elfoglalta, és számos foglyot ejtett. Ennek a támadásnak Gáspár őrmester volt a lelke. A fiatal legénység haláltmegvető hősiességgel rohant utána a tűzbe. Gáspár őrmester arany vitézségi érmet kapott”.
De a frontvonalon felsorakozott magyar gyalogezredek mindegyikénél találunk példát ugyanilyen hősiességre. A haza védelme minden honvédet és bakát a végsőkig lelkesítette. A 20. honvéd gyaloghadosztály megfogyatkozott legénységét 10 különböző közös gyalogezred menetszázadaival töltötték fel ekkor. A honvéd csapatoknál általános magyar vezényleti nyelv mellett ekkor kettős (magyar és német) vezénylés volt, minthogy az erősítésként érkezett közös századok legénysége sok nemzetiségű volt. Ezek a kevert csapatok állították meg végleg az orosz támadást. A sorok rendezése után pedig sor kerülhetett az egyik legszebb osztrák-magyar hadműveletre, a gorlicei áttörésre és az oroszok visszaűzésére az 1914-es határon túlra.
A bejegyzés alkalmat ad arra is, hogy az Arkanzas cég zászló jelvény sorozatáról írjak. Ez a cég többféle csapat számára gyártott jól kitalált motívumokkal ellátott jelvényeket, amelyek csak számozásban és színben tértek el egymástól. Itt most a “közös” gyalogezredeknek kitalált zászlójelvények egyikét láthatjuk. A zászlócskák az ezred számát mutatják. Az alapszín az ezred hajtóka színe. Ebben az esetben a békés-megyei 101-es gyalogezred jelvénye kénsárga alapon látszik. Az oroszok a szín alapján sárgarigó-ezrednek is nevezték őket.
