Rohamcsapat

A témáról könyvek jelentek meg, nehéz tömören írni erről a speciális csapatról.

Az oroszok kezdték. Még az 1905-ös háború tapasztalatait felhasználva „vadász osztagokat” hoztak létre. Ezek felderítéssel, fogolyszerzéssel, egyéb speciális feladatokkal foglalkoztak. A Monarchia haderejében ezt a mintát követve alakítottak rohamjárőröket 1915-től. Ekkor a németek már szervezet szerint is különválasztott rohamegységeket hoztak létre. Létezett ezek számára kiképzési terv is. A német tapasztalatok figyelembe vételével hozták létre az első kifejezetten speciális frontvonalbeli feladatok ellátására a rohamcsapatokat, a már létrehozott vadászegységek felhasználásával.

1916-tól kialakult a rohamcsapatok szervezésének tematikája, készült számukra kiképzési terv, meghatározták speciális feladatkörüket és felszerelésüket. Eleinte hadsereg szinten, később egyre lentebb (hadtest- majd hadosztály szinten) állítottak fel rohamszázadokat, illetve rohamzászlóaljakat. Végül is ez lett a jellemző szervezeti keret: hadosztályszintű alárendeltségbe osztott rohamzászlóalj. Ennek állományát a hadosztályhoz tartozó gyalogezredek válogatott legénységéből alakították ki.

1916-tól a frontvonalban végrehajtott felderítő és egyéb akciók mellett a rohamcsapatokat egyre szisztematikusabban alkalmazták támadó műveletekben behatoló ékként. Így a fő feladatuk a támadó zöm előtt a terep megtisztítása a fizikai akadályoktól és az első vonal elfoglalása, az ott lévő ellenállási gócok (pl. géppuskafészkek) felszámolása volt. Ehhez a mozgást nem hátráltató felszerelés és célszerszámok is szükségesek voltak. Így a rohamkatonák kaptak rohamsisakot, rövid karabélyt és hordtarisznyákban elhelyezve 10-12 darab kézigránátot. Bajonett helyett rohamkés volt náluk, illetve az akadályok elhárításához drótvágó eszközök.

A rohamcsapatok nagyobb létszámú bevetésekor a támadásokat hordozható géppuskák, aknavetők is támogatták. Ezeket az ellenséges vonal megfordításakor az ellenlökések gyors elhárítására építették be. 1917-től a rohamcsapatokhoz lángszórós egységeket is vezényeltek. Ők a támadás második vonalában érkeztek, hiszen a súlyos tartályokkal csak lassan, nehezen tudtak előrejutni és nagy célpontot is adtak volna az ellenség számára.

A rohamcsapatok tevékenységének sok leírása ismert. Egy-egy akcióról részletes jelentések készültek, amelyekből sok ma is elérhető. Ilyen volt az 1917 március 8-i támadás a Magyaros tető ellen. Itt egy egész gyalogezredet képeztek ki rohamfeladatokra. Ez a támadás minimális veszteség mellett elérte a kitűzött célját, és a továbbiakban mintaként szolgált más támadások tervezéséhez.

A rohamcsapatok jelvényeit két csoportba oszthatjuk. Voltak általános rohamjelvények és volt a legtöbb rohamzászlóaljnak saját egységjelvénye is. A nyitóképen a leggyakoribb rohamjelvényt látjuk a katona zubbonyzsebén. Ez a Gurschner cég jelvénye. Viszonylag ritka a vadász-csapat jelvény (Jagdkommando) a csapatok szervezésének első szakaszából. Harmadikként a 27. hadosztály rohamzászlóaljának a jelvényét mutatom be. Ez is Gurschner gyártmány. Több más jelvényhez hasonlóan ennek is volt egyszerűbb, olcsóbb illetve díszesebb, zománcos változata is. Ezek a zománcos rohamjelvények érik el árveréseken a legmagasabb vételárat.