Élelmező munkás ügyességi jelvény

Széplaki Gábor újabb izgalmas és részletekben gazdag bejegyzése:

Egy hadsereg hatékonysága és ütőképessége elképzelhetetlen a jól megszervezett, kiépített és professzionálisan működő ellátás, utánpótlás nélkül. A jól táplált, megfelelő felszereléssel és fegyverzettel ellátott, hatékonyan kiképzett katona minden hadseregnek az alappillére, aki a szakértő vezetés alatt végrehajtja a reá bízott parancsot. A Monarchia hadseregében az élelmezési szolgálat gondoskodott a katonák élelmezéséről, az állatok takarmányozásáról, a fűtéshez-, világításhoz-, főzéshez szükséges anyagok kezeléséről. De hozzájuk tartozott még egyes élvezeti cikkek (dohányárú, bor), sőt az ágy- és alomszalma beszerzése, készletezése, valamint ezek kiadása, adagolása is.

A császári és királyi hadsereg az ellátás szempontjait figyelembe véve hatvan kerületre osztotta a birodalom területét. Ezeknek a központjaiba élelmezési raktárakat hozott létre, melyekbe a Katonai Élelmező Kar települt, élelmezési tisztviselőkkel és az élelmező legénységgel. A magyar királyi honvéd haderőnek egyetlen ilyen intézménye volt csupán Budapesten, amit 1901-ben hoztak létre. Az élelmezési tisztikar 1911-ben beleolvadt az újonnan létrehozott gazdászati tiszti karba. Ez az élelmezés mellett az egyéb raktározási és ellátási feladatokat is megoldani volt hivatott a hadseregen belül. A hadsereg raktáraiban sorozott állomány teljesített szolgálatot a hivatásos tisztviselői kar és az itt szolgáló altiszti állomány irányítása alatt. A sorozott állomány a gyalogság egyenruháját viselte. Megkülönböztetésükként posztóból kivágott és a tábori sapka bal oldalára rögzített szolgálati helyüket beazonosító kezdőbetű került. Ez a honvédségnél az élelmező raktárakban szolgálatot teljesítők esetében „F” a ruházati raktárak katonáinál pedig „R” volt.

A ruházat és a felszerelés javítására minden század/üteg saját legénységéből egy szabó és egy cipész mesterségű katonát tartott. Amennyiben ők kapacitás hiányában nem tudták a feladataikat ellátni, úgy civil mesterembereket is bevonhattak erre a célra. A lovasított alakulatok esetében a fenti két szakember kiegészült egy szíjgyártó-nyerges képzettségű katonával, aki hivatásos állományú mester volt. Őt zubbonya és mentéje ujjára varrott tizedesi paszománycsík különböztette meg a társaitól. Ahogyan az illusztrációként feltöltött kép hátoldalán található feliratból is olvasható a szabók gyakorta voltak a harcoló állomány élcelődésének/ugratásának céltáblái:

Szót érdemelnek még a kantinok is, amelyek a laktanyákban a katonák ellátásának szerves részét képezték. A katonák ezekben az intézményekben tudtak az ételen és italon felül vásárolni olyan kényelmi- és felszerelési cikkeket, melyekről a kincstár nem gondoskodott részükre. A kantinok üzemeltetői a laktanyák parancsnokaival kötöttek szerződést, az abban foglalt árazástól nem térhettek el, katonai és orvosi felügyelet alatt álltak. 1888-ban háború esetére létrehozták a markotányosi intézményt. Ez a hadra kelt sereg mozgó kantinos teendőit látta el. A markotányos lehetett az állományból szerződtetett katona, vagy erre felfogadott polgári személy. A mozgó kantinos egy kétlovas szekeret, illetve egy segédet volt köteles tartani. A kantinos, a segéd és a két hámosló katonai ellátást kapott.  Katonai igazságszolgáltatás és egészségügyi előírások vonatkoztak rájuk. Az élelmezési tiszten keresztül a csapatparancsnok alárendeltségébe tartoztak. Polgári személy esetén tábori sapkát hordtak és civil ruházat bal felkarján 80 mm szélességű fele-fele arányban osztott fekete és sárga színű karszalagot viseltek 50 mm magasságú vörös posztó betűkkel és számokkal jelezve mely csapattesthez tartoznak.

1906-ban mind a közös hadsereg összes csapattesténél, mind a Honvéd, és Landwher alakulatoknál Munkás-, vagy Élelmező munkás ügyességi jelvényt rendszeresítettek a legénységi és altiszti állomány számára. A 470 mm átmérőjű, kör alakú jelvény anyaga sárgaréz, de ismeretes más gyártó által készített vékonyabb vaslemez, melyet aranyoztak. A jelvény szélén egy bordázott perem fut 75-80 mm szélességben, melyet koncentrikus körökkel vannak szabdalva a Patkoló kovács ügyességi jelvényhez hasonlóan. Középrészében 6 óránál szalaggal megkötött búzakalászok szegélyeznek két oldalról egy tízfogú fogaskereket. A középrész a motívumok alatt tükörsima.

A vaslemezből készült változaton eltérések figyelhetők meg a búzakalászok, az azokat összekötő masni és a fogaskerék kialakításában, valamint a fogaskerék közepén lévő tengely ábrázolását is elhagyták (ami a fenti verzión szép élethű kivitelben látható). Hátoldalára a már megszokott lapított Ω fül került, viselése a zubbony jobb felső zsebe felett volt előírva.

Az ügyességi jelvény alakja megjelenik az ellátó csapatok részére kibocsájtott sapkajelvényen is, erről a jelvényről és a tábori sütödéről itt található bővebben az oldalon.