A Monarchia a 19. századi katonai stratégia szerint a kiemelt védelmi körletekben nagy méretű erődrendszereket hozott létre. Ezeket speciálisan az erődök védelmére kialakított nehéztüzérséggel látták el. 6 erődtüzér ezredet hoztak létre hat kiemelt erőd védelmére. Ezen kívül volt még 8 kisebb erődtüzér kötelék, zászlóalj is. Utóbbiak elsősorban a tiroli völgyek lezárását ellátó kisebb erődök védelmében játszottak szerepet.
A Nagy Háború kitörése után a korábban kiépített erődrendszer gyorsan elavulttá vált. Przemysl, a legnagyobb osztrák-magyar erőd ostroma és eleste megmutatta, hogy egy nagy méretű fegyveres konfliktusban az erődök csak mellékszereplők lehetnek. Az elemzők persze nem felejtik el megemlíteni, hogy Przemysl ostroma százezres orosz haderőt kötött le, amely ha már 1914 végén a Kárpátok vonalára szabadul, lehet, hogy áttörhette volna a magyar határon húzódó frontvonalat.
Ebben a bejegyzésben a 4. erődtüzér ezred jelvényéről lesz szó. Ez az ezred Pola hadi kikötőjét védte elsősorban a tenger felől várható támadásoktól. Az erődtüzérség fegyverzete részben rögzített lövegekből, részben mobil eszközökből állt. A mobil löveganyagot a Nagy Háború során kivonták az erődökből és a frontokra vezényelték a nehéz tüzérség megerősítésére. A rögzített lövegállások nyilván maradtak a helyükön. Mint ahogy a mellékelt jelvényes képeslap szövege is mutatja, ezek kezelői jobbára tétlenségre ítélve unatkoztak.
A jelvényen a polai erőd beépített 30,5 cm-es partvédelmi ágyúinak egyike látható Barbariga mellett, a Fort Forno erőd területén. Ez az erőd a kikötő bejáratát védte a tenger felől. Az erőd romjai ma is látogathatók. A löveg persze már nincs meg, csak egy korabeli fotó alapján lehetett azonosítani.