1916 október: a román csapatok kiűzése Erdélyből

Románia hosszas hezitálás után 1916 nyarán látta elérkezettnek a pillanatot, hogy beszálljon a Nagy Háborúba. A németeket a Somme-nál a britek, az osztrák-magyar haderőt Galíciában Bruszilov támadása szorongatta. De a románok hosszas alkudozása az antanttal a koncon késedelembe hozta őket. Mire végre rászánták magukat, hogy fontolva, óvatosan felvonuljanak a Kárpátok hágóira, addigra az ott hivatalból állomásozó csendőrök és határőrök mellé már kezdtek beérkezni az első osztrák-magyar csapatok. Ezeket erősen leharcolt állapotban a keleti frontról vezényelték át. Az erősítések a román támadás megindulása után is folytatódtak és megjelentek német csapatok is Erdély védelmére. A román támadás néhány hét alatt a Maros vonala előtt kifulladt. Októberben megkezdődött az a nagyszabású ellentámadás, amely nemcsak hogy kisöpörte a megszállókat Erdélyből, de decemberre elérte a román fővárost is. Románia ezután kapitulált.

Erdély védelmében sok osztrák-magyar csapategység részt vett. Ebben a bejegyzésben a 82. gyalogezred október havi ténykedéséről írok. Az ezred a lucki áttöréskor szinte teljesen megsemmisült, újjá kellett szervezni. A szerveződőben lévő székely ezred hazája, saját lakóhelye védelmében bámulatos erővel és odaadással harcolt a románok ellen. Székelyudvarhelyről már augusztus közepén hat menetszázadot küldtek az ezred feltöltésére. Az újonnan alakult 71. hadosztály része lett az ezred. Így a román támadás kezdetén, augusztus 27-én a Törcsvári szoros védelmében már állásban volt az ezred. A támadást lassító rajtaütések, a rendezett visszavonulás és utóvéd harcok közepette telt el a szeptember hónap. A fordulatra szeptember 26-án Nagyszebennél került sor. Arz tábornok 1. hadserege és Falkenhayn német déli hadserege ellentámadásba lendült. 28-ra áttörték a román vonalakat és elvágták a román 1. hadsereg visszavonulásának útját a Kárpátok szorosaiban. A visszavonuló románok üldözésébe október 1-től a 82. gyalogezred is bekapcsolódott átkelve az Olt folyón. Október 11-én az ezred bevonult a visszafoglalt Kézdivásárhelyre. Az ezred tovább nyomult előre keleti irányban, az Úz folyó völgyében. 13-án érték el az államhatárt elfoglalva a Magyaros tetőt. 14-én az ojtozi szorosból űzték ki a románokat. Elfoglalták a határon lévő Runcul mare hegyet.

A román határon az ellenség védelme megszilárdult. A további előrenyomulást leállította a hadvezetés. Ehelyett a fő erőt a déli irányú támadáshoz vezényelték a Bukarest elleni támadáshoz. A románok a Keleti Kárpátokban igyekeztek a Monarchia egységeire nyomást gyakorolni, hogy ezzel könnyítsék a fővárosuk ellen megindult támadást. A 82. gyalogezred tevékenysége ekkor a román támadó erők lekötésére és a megszerzett pozíciók megtartására irányult. Októberben a 71. hadosztályt a Runcul mare hegyen és környékén sorozatosan érték román támadások. 23-án a románoknak sikerült elfoglalniuk a hegyet. 24-én a 82-esek ellentámadását Papházy Kornél alezredes ezredparancsnok személyesen vezette. Kétnapos ütközetben sikerült az elvesztett állásokat visszafoglalni.

A bejegyzéshez csatolt térképen az ellentámadás vázlatát látjuk. A 82-es jelvény az Arkanzas cég gyártmánya. A csatajelenet akár a Runcul mare visszafoglalását is ábrázolhatja. Erre utal fent az Erdély felirat.