Székelyudvarhely
Székelyudvarhely város a történelmi Magyarország keleti határán települt székelység egyik központja. Zsigmond király emelte városi rangra, majd az 1876-os közigazgatási rendezéssel kialakult Udvarhely vármegye központja lett. Ma járási székhely. Lakossága ma is szinte 100 százalékig magyar anyanyelvű. Ez azért fontos, mert amint a térkép mutatja, az egész Székelyföld, benne Székelyudvarhely is a mai Románia földrajzi középpontjában helyezkedik el. Magam is hallottam, hogy az oda látogató románok maguk is “Kis-Magyarország” jelzővel illették. Főtere a Márton Áron tér szép szecessziós és eklektikus épületeivel méltó környezetet ad a városban látható székely emlékműveknek, ezek között a Vasszékely szobornak is.
A Nagy Háború idején a lakosság lelkesítésére országszerte fa szobrokat, emlékműveket állítottak fel. A szobrokba kisebb-nagyobb pénzösszegekért, adományokért kapható vas szögeket lehetett bekalapálni. Így lett a fa szobor ércszoborrá, Vasszékellyé, Vasturullá. A Székelyudvarhelyen felállított Vasszékely eredetije 1917-ben készült.
Erdélyi István őrmester tervezte, Herman Ottó szakaszvezető, Rózsa Géza tizedes és Sipos Jenő honvéd faragta. Mindannyian a 82. Székely Gyalogezredben szolgáltak, és az Ojtozi szoros védelmében hősiesen helytálló bajtársaik emlékére készítették a kompozíciót. Cserfából készült és odaszögezett acélpikkelyek borították, ezért kapta a Vasszékely nevet. Az emlékmű talapzatára négy felirat került, égtájak szerint:
Észak: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok”.
Nyugat: „A trón s a haza védelmében vassá válik a székely, s hősi, csodás tettét hirdeti a hon s a világ.”
Dél: „Magyar testvéreink, ne féljetek, míg napkeletnél állanak a székelyek.”
Kelet: „Ojtuznál, Volhina síkjain, s ott lenn Doberdón, ismeri az ellenség a puskatusom.”
1919-ben a bevonuló román katonák ledöntötték és megsemmisítették. 1941-ben rövid ideig a megmaradt talapzatra kopjafát állítottak, majd ez is eltűnt és az üres talapzat a veteránok emlékező helye volt. A kilencvenes években pályázatot írtak ki a helyreállításra, amelyet Szabó János helyi szobrászművész nyert meg, és az ő általa megformált 260 cm magas bronzszobrot avatták fel 2000. március 15-én.
A Vasszékely ábrázolásával készült sapkajelvény a gyűjtemények becses darabja. A korabeli plakettek kicsinyítésével alkotott jelvény feltehetőleg nem a szobor avatására készült, hanem inkább a 82-esek számára. Nem maradt fenn túl sok példány belőle, ebből gondolom, hogy nem a város lakosságának, hanem szűkebb körnek szánták.
Maga az emlékmű olyan nagy mértékben összeforrt a 82-es ezreddel, hogy az elszakított területekre emlékező, az ottani ezredeknek emléket állító emléktáblák között a 82-es emléktábla is a sapkajelvény motívumával készült. Egyike azon kevés emléktábláknak, amelyek a Hadtörténeti Múzeum udvarán a mai napig fennmaradtak, és megtekinthetők.
