Ezer méteres tekintet

A háborúkban látott borzalmak és a testi fáradtság hatására a katonák tekintete kifejezéstelenné és dekoncentrálttá válik. Az ezt leíró „ezer méteres tekintet” kifejezést nem a Nagy Háború idején találták ki. Először egy amerikai katona portréjához használta címként a Life magazin 1944-ben (thousand-yard stare). De hasonló tekintetű katonaportrék sokaságát látjuk a másik világégés idejéből is. Nekem ezek a fotók még sokkal megrázóbbak, mint az áldozatokról, holttestekről vagy a rombolásról készült képek. Ezek a képek a lélek pusztulását dokumentálják. Sok regény szól erről a folyamatról, amelynek végén rezzenéstelen arcú gyilkoló géppé válik a valamikor még érzelmekkel rendelkező ember. Ő maga is áldozat. Más könyvek és leírások beszámolnak arról a ma poszttraumás stressznek nevezett lelki állapotról, ami a háborús megpróbáltatásból hazatérő katonák beilleszkedési zavarait idézik elő. Ezért áldozat a szerencsés túlélő is.

A csatolt képen egy ilyen elgyötört, elfásult tekintetű géppuskás őrmestert látunk. Kipróbált, hivatásos altiszt, továbbszolgáló lehet, hiszen a Nagy Háború előtt kapott kitüntetéseket is viseli a mellén. A Károly csapatkereszt kitüntetés arra mutat, hogy a kép 1917 nyarán vagy még később készült. Sapkáján a 4. közös gyalogezred már korábban is bemutatott jelvényét hordja. Bár hivatásos katona, a háború rémségei ugyanúgy megviselték, mint a sorozott, civil foglalkozással rendelkező állományt.