Légvédelmi tüzér üteg jelvénye

A Monarchia tüzérségének 1918 elején történt nagy átszervezésekor vegyes tüzérezredeket hoztak létre. Ez azt jelentette, hogy a korábban elkülönült tábori ágyús és tábori tarackos ezredeket felbontották. Ezekből hadosztályonként két-két vegyes tábori tüzér ezredet szerveztek, amelyek közül az első a hadosztály sorszámát kapta, a második a hadosztály számánál 100-zal nagyobb számot. Tehát például a 20. honvéd hadosztály két tábori tüzér ezrede a 20-as és 120-as számot viselte. A jelvények értelmezése szempontjából fontos tudni, hogy ettől az időponttól fogva változott az ezredek elnevezése is. A korábbi ágyús és tarackos ezred helyett innentől egységesen tábori tüzér ezred elnevezés volt érvényben (Feld Artillerie Regiment, rövidítve FAR).

Az átszervezés előtt a tábori ágyús ezredeknek 4 ágyús, 1-1 aknavetős és légvédelmi ütegük volt (ez utóbbiak az 5. és 6.). A tarackos ezredekben 6 tarackos üteg volt. Az átszervezés utáni ezredek egyikében 2 ágyús, három tarackos és egy aknavetős üteg, a másikban (a 100-zal kezdődő számozásúban) a 2 ágyús és 3 tarackos üteg mellett a korábbi ágyús ezred 5. számú a légvédelmi ütege lett beosztva.

Ennek a másodjára feltöltött lap felirata (74. tábori ágyús ezred 5. üteg) is megfelel. Ezt a lapot még az átszervezés előtt nyomtatták, amikor még a tábori ágyús ezred létezett, és nem az átszervezéssel létrejött vegyes tábori tüzér ezred. Tehát hadosztályonként mindössze egy légvédelmi üteg korábban is, 1918-tól is. Így alakult ki a csapat légvédelem első szervezeti formája. Míg ma a légvédelem már ezredszinten megjelenik, ekkor még csak hadosztályszinten volt jelen, hiszen a tüzérezredeket hadosztály közvetlen beosztásban alkalmazták. Ezért a második tábori lap a hadosztály számával ellátott tüzérezred lapja.

A szóban forgó jelvényt eredetileg teljesítményjelvényként tervezték bevezetni, amiről egy 1917 júniusi feljegyzés és levelezés tanúskodik. A Monarchia felső vezetésének szokásos vaskalapossága ezt megakadályozta „teljesen felesleges, mint a többi jelvény is”. Ezért a már elkészült jelvény tervet felhasználva általános sapkajelvény készült, ami hamar ismertté vált. A jelvény ma sem ritka, és ahogyan a két tábori lap is mutatja, használata elterjedt. A jelvény Lfa felirata a német “Luftfahrzeugabwehr” szó rövidítése, ami jórészt megegyezik a második lapon olvasható megjelöléssel: “légijármű elhárító”. Minden repülő szerkezetre vonatkozott a légijármű kifejezés. Ne felejtsük el, hogy a légi hadviselés nem a repülőgépekkel kezdődött, hanem előbb kötött ballonokkal, majd irányított léghajókkal, amelyek a Nagy Háború idején is használatban voltak még. Gondolom a derék tüzérek leginkább repülőgépekre lövöldöztek, de a légijármű kifejezés ekkor még általános volt. Egy másik bejegyzésben említett Heyrowski százados 12 légi győzelméből is többet ballonok ellen ért el.