Balkáni pilóta

Két szempontból is érdekes a feltöltött fotó. A tüzér hadnagy légi megfigyelő, amit az mutat, hogy a gallér hajtókáján a légierőt szimbolizáló ballon jelvényt viseli. A repülő személyzetről viszonylag kevesebb fotó maradt fenn, és ez egy különlegesen szép stúdiófelvétel.

A másik érdekesség a zubbonyzseben viselt Bosznia-Hercegovina-Dalmácia jelvény. Ez a jelvény a Szerbiával határos katonai körzetben állomásozó haderő számára készült. Frontjelvénynek tekinthető. A balkáni hadszíntérre mindig mellékesként gondolunk annak ellenére, hogy a szerbek kemény ellenállása 1914-ben nagy mértékben hozzájárult a Monarchia háborús terveinek meghiúsításához. Szerbia és Montenegró legyőzése és Albánia nagyobb részének megszállása után a balkáni front végképp háttérbe szorult. Az angoloknak is volt más dolguk Flandriában meg Mezopotámiában, a Monarchia katonai erejét is lekötötte az orosz és az olasz front. A gyenge hadtestnyi megszálló csapat nem tekinthető komoly katonai erőnek a Nagy Háború viszonyai között.

Ezért tűnik elsőre furcsának, hogy egy korlátozott létszámú és erejű megszálló csapathoz légierőt is rendeltek. Tudni kell, hogy a légierő fejlesztése 1914 után rohamtempóban zajlott és nagyon sok új repülőszázadot állított fel a Monarchia. De a fejlesztésekkel együtt sem tudták ellensúlyozni az antant légi fölényét az olasz fronton. Ez a fölény 1917-ben vált nyomasztóvá, de ekkor is több repülőszázadot a balkáni fronton alkalmaztak. Ennek sok oka lehetett, nyilván az Albániában állomásozó századokat nem légiharcra hanem felderítésre szánták.

Egy komolyabb támadó hadműveletről azért lehet tudni. Az ottrantói tengerzár áttörése előtt az antant flottáját kiszolgáló kikötőket bombázták, ott is elsősorban a kőszén lerakatokat. Az olaszországi és albániai támaszpontok elleni támadásban felgyújtott szénkészletek miatt a hajók fűtőanyag feltöltése átmenetileg akadozott. Ez jelentősen korlátozta az antant flotta mozgásterét, ami a sikeres támadáshoz nagyon fontos volt.