August von Mackensen vezértábornagy
Szászországban született 1849-ben, és tanulmányait Halléban végezte, mezőgazdasági képzésben. Egyéves önkéntesként kezdte katonai pályafutását 1869-ben. Részt vett az 1870-71-es porosz-francia háborúban, ahol kitüntette magát, és hadnaggyá léptették elő. Háborús sikerei végleg a katonai pályára irányították. 1873-ban hivatásos szolgálatra jelentkezett. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, és széles műveltsége révén hadtudományi értekezéseket is írt. A Nagy Háború kezdete előtt már hadtestparancsnok és lovassági tábornok lett.
A háború kitörése után előbb az orosz front német szakaszán hadtestparancsnokként harcolt. Jelentős szerepe v olt az 1914 őszi győzelemben a Mazuri-tavaknál. 1915 áprilisában őt nevezték ki az újonnan szervezett német 11. hadsereg parancsnokává, amely a gorlicei áttörés során a támadó ék volt. Ezzel a fegyverténnyel a legnépszerűbb német tábornokok sorába emelkedett Hindenburggal és Ludendorffal együtt. Az orosz hadjárat után, a front megszilárdulását követően a 11. hadsereget átvezényelték a szerbiai frontra. Itt az osztrák-magyar 3. hadsereggel és a bolgár 1. hadsereggel együttműködve sikerült a szerb haderőt megverni. A három szövetséges hadsereg alkotta hadseregcsoport parancsnoka Mackensen volt (Heeresgruppe Mackensen).
Ezt követően Mackensen a Románia elleni ellentámadásban a Havasalföldön támadó bolgár, török és osztrák-magyar haderő (Dunai Hadsereg) parancsnoka lett. Elfoglalta Dobrudzsát és a Duna-deltát. Szétverte a románok felmentésére érkező orosz csapatokat. Dunai átkelése után a román csapatok visszavonulási útvonalát Moldva felé sikerült elvágni, és ezzel Bukarest védhetetlenné vált. A fenti jelvény szimbolikusan a Dunai Hadsereg partváltását mutatja be Sistovnál. Eközben a német 9. hadsereg (Falkenhayn) és az osztrák-magyar 1. hadsereg (Arz) is átkelt a Kárpátok hágóin, és elfoglalta Havasalföld nagy részét. 1917 februárjában Románia kapitulált. Maradék moldvai területeit orosz csapatok szállták meg. A Kárpátokban a román állásokat orosz csapatok vették át. Ezért a fegyvertényért Mackensen megkapta a vaskereszt kitüntetés Nagykeresztjét. A háború további részében Románia katonai kormányzójaként tevékenykedett.
1918 végén az általános összeomlás közepette Mackensen felajánlotta a magyar kormánynak, hogy továbbra is ütőképes csapataival feltartóztatja az Erdélybe ismét bevonulni készülő román csapatokat. Az antant fegyverszüneti ígéreteiben bízó, és amúgy is háborúellenes magyar kormány erre nem tartott igényt. Sőt Mackensent Budapesten letartóztatták és internálták, majd átadták az antantnak. Egy angol bárkán szállították Szalonikibe, ahonnan 1919 decemberében engedték vissza Németországba.
