41. honvéd gyaloghadosztály
A magyar közönség számára sok leírásból ismert honvéd hadosztály volt a 41. Ezredeinek az emlékköteteiből sok részletet lehet megismerni a súlyos harcokról, amelyekben részt vett. A háború elején a keleti fronton harcoltak, olyan nevezetes helyeken, mint Rawa Ruska vagy Podhajce az első és második lembergi csatákban, a 4. hadsereg kötelékében. 1914 telén a kritikus Krakkó környéki hullámzó harcokban vettek részt a Dunajec mentén. 1915-ben a hadosztályt átszállították a Kárpátokba, a Lupkow-hágó környékére. Részt vettek a Przemysl felszabadítására indított sikertelen ellentámadásban. A gorlicei áttörést követően részt vettek az orosz csapatok üldözésében a front középső részén Lublin és Brest-Litowsk irányában. A megszilárduló orosz védelem 1915 szeptemberétől lefékezte a szövetségesek előrenyomulását. Ekkor a hadosztályt visszavonták Lublinba, majd a 2. hadsereg kötelékébe irányították. Októbertől 1916 júniusáig Bugoslawka környékén voltak állásban Volhíniában.
A Bruszilov offenzíva lucki áttörési pontjához északról csatlakozó frontszakaszt is hátravonták. Így a 41. hadosztály a Styr partján foglalt el védőállást, majd augusztusban a Stochod mögé vonult vissza. Itt sikerült az orosz előrenyomulást megállítani. A hadosztály Mielnica környékén települt ekkor. 1916 végén az olasz frontra vezényelték. Február elején az egyik legveszélyesebb frontszakaszra kerültek a Fajti Hrib és Kostanjevica közé. Itt különösen a 11. Isonzó csatában kellett nagy áldozatokkal helyt állniuk. Kostanjevica védelme, az olasz betörés elreteszelése és az ellentámadás történetét minden érintett ezred (12. 20. 31. 32.) története nagy részletességgel tárgyalja. Az olasz front áttörése után az olaszok üldözésében a déli szektorban vettek részt. A Piave torkolatvidékén kerültek állásba 1917 végén.
1918 februárjában a Montello-val szemben fekvő védőállásba kerültek. A Piave-offenzíva idején a tartalékból előre vezényelt erősítésként szerepeltek és Nervesával szemben érkeztek a Piave-hoz. A hadosztály átkelési kísérletei hatalmas veszteségekkel is csak részlegesen sikerültek. A 20. honvéd gyalogezrednek nem sikerült átkelnie, és az átjutott csapatok utánpótlását sem sikerült megoldani. Az átkelt csapatoknak is rövidesen vissza kellett vonulniuk. 1918 októberében az antant ellentámadásának fő irányában védekezett a hadosztály. A támadás három nap alatt eredményre vezetett és el kellett rendelni a visszavonulást.
A 41. hadosztály ismert jelvénye az 1917-es állapotokat mutatja be. A legyőzött orosz ellenfél után most az olaszok ellen kellett fordulni. A jelvény ezt a mozzanatot ragadja meg. A háttérként felhasznált levelező lapon a haosztály négy ezredének egy-egy katonája tartja magasba a dicsőséges harcokat jelképező babérkoszorút. A hadosztály rohamcsapatának jelvénye a Piave felirattal minden bizonnyal a Piave-offenzíva után készülhetett. Érdekessége, hogy nincs rajta seemilyen rohamcsapatra utaló motívum. Ez a 14. honvéd gyalogezred egyik jelvénye, csak eltérő feliratozással.
