1918 július

A meghiúsult Piave-offenzíva után a Monarchia ismét defenzívába szorult az olasz fronton. A győzelmek a keleti frontokon lehetővé tették sok egység átcsoportosítását, de a kimerült osztrák-magyar haderő egyre nagyobb hátrányba került az amerikaiakkal megerősített olasz és brit csapatokkal szemben. Ez minden téren megnyilvánult, így a levegőben is. A Monarchia hadiipara képtelen volt olyan tempóban bővíteni repülőgép állományát, hogy a korábban is számbeli fölényben lévő ellenséges gépparkot ellensúlyozza.

A légi fölény megtette a hatását: a legtapasztaltabb pilótákat egymás után lőtték le bevetés közben. Így a pilóta állomány is egyre fogyott és gyengült. A legtöbb (19) légi győzelmet elért magyar pilótát 1918 májusában lőtték le kanadai vadászgépek. A mostani bejegyzés pedig Frank Linke-Crawford 1918 július 30-i repülőhalálának állít emléket. Linke-Crawford a negyedik legsikeresebb osztrák-magyar pilóta volt 27 légi győzelemmel.

Linke-Crawford galíciai családból származott és előbb dragonyos tisztként szolgált. 1916 februárjában fejezte be repülőtiszti átképzését és a 22. repülőszázadhoz került. Itt megfigyelőként 6 légi győzelmet ért el kétüléses Brandenburg gépekkel. 1917-től mint repülőgép vezető vadászpilótaként szolgált tovább a 12. majd a 41. repülőszázadban az Isonzo-fronton. 1917 decemberében a 60. repülőszázad parancsnoka lett.

1918 július 30-án egy négy gépből álló formációt vezetett a 115+32-es oldalszámú Aviatik-Berg D-1 vadászgépével. A 115-ös sorozat több gépénél műszaki hibák léptek fel a szárnyak rögzítését ellátó acélhuzalok gyengesége miatt. Linke-Crawford gépe kivált a négyes formációból még mielőtt a felbukkanó olasz gépekre fordulhattak. A földnek tartó gépet még sikerült kivennie a zuhanásból, de addig az egyik olasz vadász mögé került és a lelassult gépet lelőtte.

Linke-Crawford hősi halála jól mutatja be a Monarchia katonai helyzetét 1918 nyarán. Az ellátás, a fegyverzet hanyatló színvonala, a tapasztalt katonák halála miatt a haderő egyre gyengült, míg ősszel majd a felerősödő antant támadásainak már nem tudott ellenállni. A bejegyzéshez az egyik szép általános “légjáró” jelvényt csatolom, “Gut land!” (Szerencsés leszállást!) felirattal. Az utolsó leszállás nem sikerült Linke-Crawfordnak.