10. Isonzo csata “a legnagyobb”

A jelvény szerint addig a legnagyobb csata az olasz fronton. Sok tekintetben ez igaz is. 1917 tavaszán, kora nyarán a szembenálló szövetséges táborok már komoly egyeztetésekkel próbáltak összehangolt támadásokat indítani. A Monarchiát ekkor már német csapatok támogatták az olasz fronton is. Az antant nagyszabású támadásokat tervezett a nyugati fronton és Olaszországban is. Az olasz támadáshoz francia és angol erősítést is ígértek. Ez azonban elmaradt, hiszen a Franciaországban indított Aisne-offenzívához szükség volt minden emberre. Ennek ellenére a szövetségesek elérték, hogy egyidőben Olaszország is támadást indítson.

Az olasz támadás május 12-én kezdődött, szokásos tüzérségi előkészítéssel, ami két napig folyt. Az olaszok az elmaradt támogatás ellenére csaknem háromszoros túlerőben voltak az osztrák-magyar csapatokkal szemben. A fő támadási irány a sokat szenvedett Karszt fennsíkon volt, Trieszt stratégiai céllal. Kiegészítő jelleggel támadás indult Görztől északra is, a Plava, Kuk terepszakaszokon, szintén az Isonzó keleti partján. Ezt a részt ábrázolja a jelvény is. Május 14-én az itt támadó olasz II. hadtest elfoglalta a folyó feletti magaslatokat (Kuk, Zagora). Június 3-án beérkező tartalékokkal megerősítve az osztrák-magyar csapatok visszafoglalták az olaszok területi nyereségeit. Egyedül a Monte Santo és Zagora között elfoglalt hídfőt sikerült megtartaniuk. A jelvényen szereplő dátumról nem sikerült közelebbit megtudnom.

A csata nagyságával kapcsolatban elmondható, hogy valóban ez volt a legnagyobb veszteségeket produkáló hadművelet ezen a fronton. A teljes olasz veszteség 160 ezer fő (36000 halott), az osztrák magyar 125 ezer fő volt (17000 halott). Mindkét oldalon 20 ezer fölötti létszámú hadifoglyot ejtettek, ami mutatta a harcoló felek romló harci morálját. A mellékelt térkép a részletesebben említett Plava-Kuk terepszakaszt mutatja be.