64. gyalogezred

85 %-ban román nemzetiségű gyalogezred, amelynek parancsnoksága Szászvárosban volt, legénységét pedig az erdélyi szigethegységből, az Aranyos és a Maros folyók mentéről kapta. A 16. hadosztályba volt az ezred beosztva, gyakran zászlóaljakra bontva, főleg a 31. és 32. gyalogdandároknál elhelyezve. A hadosztály alkalmazása változatos volt.  1916 augusztusáig a XII. hadtestbe volt beosztva és Galícia területén harcolt az oroszok ellen. 1916 augusztusától 1917 júniusáig az olasz fronton az 5. hadsereg kötelékében állt az Isonzó mentén. Ekkor visszarendelték az orosz frontra, majd 1918 áprilisában ismét a dél-nyugati fronton, Tirolban harcoltak a 11. hadsereg kötelékében.

A bejegyzés az ezred rendkívül ritka sapkajelvényét mutatja be, két levélzáró társaságában.

Az egyik levélzáró az ezrednap emlékére kiadott sorozat egyik darabja. 1866 július 14-én a porosz-osztrák háború első napján az egyik 64-es zászlóaljnak sikerült visszavetnie a Csehországba betörő támadók egyik vértes ezredét. Mivel azon a fronton később alig született Ausztria számára kedvező fegyvertény, a kisebb helyi sikereket is megörökítették. A másik levélzáró az ezred Nagy Háború alatt működő árva- és rokkant alapjának a kiadása.