5. honvéd huszár ezred
A honvéd huszárság megszervezése 1867 után kezdődött, de a Nagy Háború idejére kialakult szervezeti felépítés csak 1914-ben került bevezetésre. Ennek megfelelően a 10 honvéd huszár ezred közül 4-4 az 5. és a 11. lovas hadosztályba szerveződött. A maradék két huszárezredet századokra bontva a honvéd gyaloghadosztályokhoz rendelték, ahol felderítő és összekötő feladatokat láttak el.
Az 5. honvéd huszár ezredet a 11. lovas hadosztályba sorolták be. Ez a hadosztály a háború teljes időtartama alatt fennállt. Az első években a Hauer lovashadtest része volt. 1914-ben főleg mélységi felderítő feladatokat kapott az ezred. De 1915 nyarára a frontok megmerevedtek, felderítésre legfeljebb a közeli lövészárkokba betörő vadász egységek vállalkoztak. A lovas ezredek felépítését megváltoztatták. Létrejöttek a lövész osztályok, amelyek feladatukat tekintve semmiben sem különböztek az általános gyalogságtól. A lovas osztályok pedig egyre zsugorodó létszámmal inkább valamiféle tartalékot képeztek.
Ez a felállás volt jellemző 1916-ban is, amikor az 5. huszárezredet, illetve az egész 11. lovas hadosztályt a legnagyobb veszteség érte. 1916 július 6-án a hadosztályt az Olyka melletti frontáttörési pont északi kiszélesítésére törekvő túlerős támadás érte. A két frontvonalban álló ezredet az 5. és 9. huszár ezredet néhány óra leforgása alatt elsöpörték, jórészt fogságba ejtették az ezredparancsnokságokkal együtt. A hadosztály többi ezrede is súlyos veszteségeket szenvedett, de részeiknek sikerült visszavonulniuk a nagy mélységben előretörő orosz támadók elől. 1916 második felében az 5. honvéd huszár ezredet újjá kellett szervezni. Erre hamarosan sor került, a 11. lovas hadosztály 1916 őszén már Erdélyben harcolt a betörő románokkal.
1918 nyaráig a Keleti-Kárpátokban harcolt a hadosztály, amikor átvezényelték a Piave-offenzíva támogatására. A Montello elfoglalásában vettek részt. Mint ismeretes, a frontnak ezen a szakaszán sikerült az osztrák-magyar támadást a terveknek megfelelően előrevinni, igaz, hatalmas áldozatok árán. Tulajdonképpen nincsen sok értelme magyarázatokat keresni, miért éppen ez a frontszakasz volt sikeres, mi volt az oka másutt a kudarcnak. Ugyanolyan tapasztalt harcedzett hadosztályoknak másutt nem sikerült a folyamátkelés, vagy beragadtak Tirolban a hegyek közti völgyekbe. A lényeg, hogy a nagyon nehezen elért betörést, a stratégiai magaslat elfoglalását nem sikerült kiaknázni. Ugyanolyan veszteségteljes visszavonulás várt az 5. huszár ezredre, mint amilyen nehéz az előretörés volt.
A bejegyzéshez csatolt kép feltehetőleg a fenti két esemény közötti nyugodtabb időszakban készülhetett. A huszár százados csákóján oldalt a Nagy Háború egyik legszebb, kézzel festett jelvénye látható. Csak kevés jelvényt készítettek ilyen munkaigényes módon. Biztosan nagyon becses darab volt annak idején, és az ma is.
